Ikvai Nándor szerk.: Cegléd története (Studia Comitatensia 11. Szentendre, 1982)

IV. A kapitalizmus kora - 1. Ceglédiek az 1848–49-es polgári forradalomban és szabadságharcban (Máté Bertalan)

Kossuth személyes megjelenése és gyújtó hangú szónoklata nemcsak a népfelkelőkre, de a nemzetőrök harci moráljára is élénkítő erővel hatott. Ez azon is lemérhető, hogy a jelenlevő Egressy Gábor a Kossuth Hírlapja szeptember 29-i számában ezt írhatta: „Cegléd városának minden lakosa talpra lőn állítva 24 óra alatt, a Duna partjain táborba szállandó, s az áttörni készülő rablóhadnak útját állandó."

64 A szabadságharc bukása után számos álhír kapott lábra, amelyek a népfelkelés erejét és főleg áldozatkészségét vonták kétségbe. Cegléd esetében ezeknek igen kevéssé adhatunk hitelt.

65 A toborzóút során elhangzott fogadó- és válaszbeszédek — jórészt — nem maradtak az utókorra,

66 annál értékesebbek a korabeli szemtanúk vallomásai. Kossuth Cegléden elmondott beszédéről írja Egressy Gábor: „E szózat keresztül hatott a népnek minden értelmi fokozatán és rétegén — hatott a csontokig és velőkig, annyira, hogy e szokatlan e rendkívüli benyomások szerint a nép kebléből majd a rémület, majd a fájdalom, majd a bosszúnak vaddühe magas kitörésekben nyilatkozik .. ."

67 Kossuth ceglédi beszédének színhelyén elhelyezett emléktábla sorai szintén nem lelhetők fel a korabeli irodalomban, forrásokban. Az itt elhangzott szózat első, közismert szavait a néphagyomány őrizte meg, ám azok tartalmi-lényegi értékéből ez mit sem von le, sőt csak emeli annak rangját, hisz ércnél, márványnál maradandóbb az, amit az emlékezés vésett be a mindennapi ember tudatába.

68 Kossuth a képviselőház szeptember 27-i éjszakai ülésén beszámolt a toborzóút első napjainak eredményéről. Idézzük erről az ő szavait.

69 „Három nap alatt néhány népesebb városokat, Czeglédet, Kőröst, Kecskemétet, Abonyt és Szolnokot személyesen megjártam s mondhatom, hogy a magyar népet e hon megtartására s az alkotmányos szabadság biztosítására elannyira késznek találtam, hogy csak öt helyről is már kiindult, részint rendeltetési helyére ért, részint útban van és 24 óra — az utolsó rész pedig legfeljebb 48 óra alatt oda ér, 12 ezer ember körülbelül." Az alföldi toborzóút valóban diadalmenet volt. A honvédelem ügyének sikeréért az alföldi parasztság sokat áldozott és inkább volt „... halni kész... mind amennyi van, sem hogy ezen országot eltipratni engedné..." — mondhatta róla Kossuth a képviselőházi beszámolójában.

70 A siker okait természetesen sokan keresték és következtetéseik máig igazak. Tény, hogy Ceglédet nem érintette közvetlenül a horvát bán rablóhadának pusztítása, ám hírük — mint erre már korábban utaltunk — ide is eljutott. Az áprilisi jobbágyfelszabadító törvények eredményei végveszélybe jutottak, és a ceglédi jobbágyparasztoknak volt mit félteniük. Igaz, hogy a forradalom vezetői hosszú ideig elzárkóztak az elért vívmányok továbbfejlesztése elől, de a politikai fejlemények arra engedtek következtetni, hogy még az is elveszhet, amit addig sikerült kiharcolni. A népfelkelés kibontakozásának eredményességét nagyban elősegítette például a szőlődézsmával kapcsolatos határozat, annál is inkább, mert közeledett a szüret időszaka.

71 A vagyoni cenzus magas foka a lakosság jó részét — főleg a zsellérséget — kizárta ugyan a nemzetőrségből, ám ők, akik a javakból oly kevéssé részesültek 1848-ban, helyet kaptak a kossuthi hívó szóra toborzott népfelkelésben. 203