Ikvai Nándor szerk.: Cegléd története (Studia Comitatensia 11. Szentendre, 1982)

IV. A kapitalizmus kora - 1. Ceglédiek az 1848–49-es polgári forradalomban és szabadságharcban (Máté Bertalan)

Az áprilisi törvények nekik keveset juttattak, ám annál többet reméltek a forradalom addigi eredményeit is elsöpörni akaró ellenforradalom letörése után. Ami mozgató erővel hatott rájuk, azt talán soha nem fogalmazták meg és nem is írták le, de tetteiket végül is ez határozta meg: mindaddig történelmi anakronizmus a belső kérdésekkel törődni, amíg a nemzeti függetlenség veszélyben van.

72 A Ceglédről bevonult népfelkelők számát pontosan nem lehet meghatározni. Az elszórt adatok, a néphagyomány — számszerű vonatkozásaiban — nem megbízható forrás. Szociális összetételükre sincsenek hiteles, megfelelő adataink. Ilyenek hiányában is azonosíthatjuk magunkat Barta Istvánnak a véleményével, amelyet a népfelkelésre vonatkozóan általánosan megállapít : „Ha a Kossuth útja nyomán feltámadó népfelkelés helyi forrásait megvizsgálnánk, kétségtelen bebizonyosodást nyerne az a tény is, hogy ebben a népmozgalomban az oroszlánrész éppen azoké a rétegeké, amelyekről a márciusi törvényhozás is megfeledkezett... valószínűnek tarthatjuk, hogy az Alföld, főleg a Tiszántúl 1848 őszi nagy felkelése elsősorban a parasztság szegényebb rétegeinek a megmozdulása volt, akiket a nemzetőrség nem fogadott be .. ,"

73 A korábbiakban már szóltunk arról, hogy a Ceglédről toborzott katonaság merre, hol vett részt ütközetekben. Helytállásukra is csak elszórtan talál hitelt érdemlő, korabeli tudósítást a kutató. Kovách Ernő őrnagy — akiről a toborzóutat előkészítő események kapcsán már ejtettünk szót — a kevés számú informátorok egyike. A ceglédi népfelkelőkkel egy táborban volt, és mint résztvevő írja, noha a létszámra vonatkozó adatot túlbecsüli: „Görgei mozgó csapata... erősítéséhez lettek azután a czeglédi, körösi és kecskeméti népfelkelők a honvédelmi bizottmány által kirendelve; és Adonynál csatlakoztak ezen mozgó csapathoz... Itt azután összejött Czegléd, Kőrös és Kecskemétről avagy 15 ezer nép felkelő .. ,"

74 Ugyancsak ő tájékoztat arról, hogy a ceglédi nép — ha a pákozdi ütközetben még nem is —, de Roth tábornok dunántúli üldözésében részt vett. „Ezen diadalmas fegyvertény után jelenleg ellenség előttünk nem állván, szükség a népfelkelésre egyelőre nem volt, Perczel Mór ezredes készségüket a hazáért harcolni nekik megköszönte és őket hazájukba bocsátá .. ."

75 Az alföldi népfelkelők számára vonatkozó adatok becsléseken alapulnak, így van ez Cegléd esetében is. Kossuth ezeket a számokat inkább alábecsülte. Sajnos a számadatok, a lelkesedés, a felfegyverzettséggel nem álltak arányban. A nemzetőrök felszerelésének problémáiról a korábbiakban már szóltunk. A népfölkelők felfegyverzettsége hasonló vagy még ennél is szerényebb volt. Általában kasza, kard, balta, villa, csákány, elvétve szurony, lándzsa és fokos volt a fegyverük és azok java részét helyben állították elő. A hiányos felszerelés ellenére helytállásukkal kiérdemelték Kossuth dicsérő szavait : „Azok méltók a szabadságra kik azt megvédeni készek és azok készek megvédeni a szabadságot kik arra méltók. De midőn önök a csatatérről a tűzhelyeikre visszatértek, maradjanak ébren, mert a nagy kérdés még nincs megoldva, a nagy kincs teljesen nincs megmentve. 204