Ikvai Nándor szerk.: Cegléd története (Studia Comitatensia 11. Szentendre, 1982)
V. A város fejlődése a felszabadulás után - 5. A város felszabadulás utáni népesedése, mai demográfiai helyzete (Tóth József)
különbségeiből adódnak. Ebből az következik, hogy Cegléd a inépességkoncentrálódásban betöltött szerep tekintetében is inkább az utóbbiakkal, mint a Pest megyei városokkal mutat hasonlóságot. Ugyanezt a megállapítást támasztja alá a C2-koef£icieins érttékeinek alakulása is. Ez az együttható a relatív népességkoncentrálódást a megye városi népességére vetítve mutatja. Az itt jelentkező nagyarányú dekoncentrálódási érték (0,66) egyértelműen Ceglédnek a megye többi városától való lényeges strukturális, demográfiai eltérésére, a koncentrálódási folyamatban betöltött szerep különbözőségére utal. E tekintetben is csak Nagykőrös helyzete hasonló Ceglédéhez. Cegléd népesedésének, tényleges szaporodásának dekádonkénti alakulása változatos képet mutat. Az 1950-es években még a város népességszáma 7,7°/(Hkal, az alföldi városok átlagát megközelítő ütemben nőtt. Ez a Pest megyei városok népességnövekedési ütemének azonban már ekkor is csak alig több mint felét jelentette. A mezőgazdaságból való nagyarányú eláramlás, az initerregionális mozgások felgyorsulása, a budapesti agglomeráció nagyarányú dinamizálódása következtében az 1960-as évek során viszont Cegléd népességszáma már csökkent. Ez az időszak néhány alföldi várost (a legkevésbé fejlett struktúrájúakat, az iparosodás fő vonalából Mmaradottakat, és azokat, amelyek nagyobb erejű, dinamikus központ közelében feküdtek) hasonló helyzetbe hozott. Ezek közé tartozott az összevetésül használt Jászberény is, ahol a népességszám csökkenése még a ceglédinél is nagyobb ütemű volt. Ugyanakkor azok az alföldi városok, amelyek kedvező pozícióban voltak ebben a dekádban, (közéjük sorolhatók a megyeszékhelyek az összevetésül felhasznált Szolnokkal és Kecskeméttel együtt), ebben az évtizedben jelentős előnyhöz jutottak a többi várossal szemben a népességszám-növekedés ütemét és volumenét tekintve. Egészében véve az Alföldön ez az évtized jelentett fordulatot abban a tekintetben, hogy a Debrecentől és Szegedtől eltekintve középvárosi szinten lényegében homogénnek tekinthető alföldi központhálózatból néhány elem ki tudott emelkedni és dinamikus növekedéssel differenciálttá tudta tenni a régió városhálózatát. Ez a megállapítás elsősorban a megyeszékhelyre vonatkozik, és Cegléd tempóhátrányának kialakulásában igen lényeges tényezőként vehető figyelembe. Az 1970^es években Cegléd népességszáma már ismét növekszik. A növekedés üteme megközelíti az 1950-es években mutatott szintet, a növekmény abszolút értéke valamelyest meg is haladja azt. Ez a növekedés azonban a megye városainak átlagához viszonyítva már csak mintegy V3-nyi ütemet jelent, és a differenciáltan fejlődő, egészében véve felgyorsult népességnöveikedésű alföldi városok átlagának is csak alig több mint felét éri el. Ez az időszak, az 1970-es évtized az, amikor az országban iaz initerregionális vándorlások csökkenése, az extenzív iparosítás időszakának elmúlása következtében már a helyi fejlesztési energiák, a közelebbi térkapcsolatok dinamizálódása jelent inkább fejlesztő erőt. Azok a városok azonban (amelyek közé Cegléd, illetve az összevetésül felhasznált többi város közül Nagykőrös, valamint a megyén kívüli Jászberény tartozik), amelyek már közben hátrányt halmoztak fel, ebben a döntően saját erőre támaszkodó szakaszban nem tudnak akkora fejlesztési energiát produkálni, amely a hátrány behozásához szükséges lenne. Ugyanakkor azonban — az előző évtizedhez viszonyítva — ez az új helyzet lényeges javulást jelent, és a település demográfiai oldalról való stabilizálódásának jeleként értékelhető (2. táblázat). 531
