Ikvai Nándor szerk.: Cegléd története (Studia Comitatensia 11. Szentendre, 1982)

V. A város fejlődése a felszabadulás után - 5. A város felszabadulás utáni népesedése, mai demográfiai helyzete (Tóth József)

3. A NÉPESSÉG TÉNYLEGES SZAPORODÁSÁNAK KOMPONENSEI CEGLÉDEN 1949 ÉS 1980 KÖZÖTT A népesség számárnak időbeni változása alapvetően két komponens, a természetes szaporodás és a vándorlási különbözet alakulásának eredménye. Közülük a természetes szaporodás időbeni változásában olyan tényezők játszanak szerepet, mint a népesség történelmileg kialakult szokásrendszene, a lakosság életszínvonala, a népesedésben esetenként, meghatározó jelentőségű országos népesedési politika, a népesség korösszetétele, életkörülményei stb. Mindezek a hatások tükröződnek Cegléd város népességének természetes szaporodásában, az erre vonatkozó adatok időbeni alakulásában is. A természetes szaporodás a születések és halálozások számainak a mindenkori, évenkénti különbözete. A születések száma a háborút követő években növekedő tendenciájú volt Cegléden is, lényegében egészen 1948-ig. Ez természetes következménye a háborús születéskiesésnek, a háborút követő fellélegzésűiek, a házasságkötések növekvő számának. Az 1950-es évek elején a születések száma — hasonlóan az országos tendenciához — Cegléden is csökkenni kezdett. Ezt a folyamatot szakította meg az ún. Ratkó^korszak, melynek helyi lecsapódásaként Cegléden is hirtelen megnövekedett a születések száma. A növekedés jelentős mértékű volt: 1954-íhen pl. a korábbi 700-as szinttel szemben több minit 900 újszülött anyakönyvezését eredményezte. A magas születési szám 1956-ban már számottevően lecsökkent, 1957-től kezdve lényegében 500 főt alig meghaladó szinten stabilizálódott, majd az 1960-as évek elejétől 500 fő alá csökkent. Innentől kezdve lassú emelkedés, gyakorlatilag stagnálás jellemzi a születések számának alakulását, majd az 1973-as népesedéspolitikai határozat és a Ratkó-karosztály propagatív korba lépése nyomán jött létre újabb születési csúcs. A népesedéspolitika módosításai azonban nem eredményeztek tartós változásit a demográfiai folyamatokban, hanem — az országos helyzethez hasonlóan — mindössze a születések előrehozását ösztönözték. Ennek következtében az 1970-es évek második felére már ismét rendkívül alacsony születési arányszám jellemzi Ceglédet is, csak alig és egyelőre magasabb, mint .az országos átlag. A halálozási arányszám az első időszakban, az 1950-es évek elejéig csökkenő tendenciát mutat, majd onnan 'egészen az 1970-es évek elejéig stagnál, majd a népesség korösszetételének hátrányos megváltozása következtében lassú emelkedés áll elő. Már az 1960-as években előfordul a két tényező (a születések, illetőleg a halálozások száma) alakulásának eredőjeként az a kritikus helyzet, hogy természetes szaporodás helyett egy-egy esztendőben a népesség természetes fogyása következik be. Ez a helyzet az 1973-tól bekövetkezett átmeneti javulás után az 1970-es évek második felének adatai alapján az 1980-as évekre is prognosztizálható. Ez egyértelműen azt jelenti Cegléd szempontjából, hogy a népességszám-növekedés a jövőben is elsősorban a pozitív vándorlási különbözetre alapozódhat (3. ábra). Ebből a szempontból biztató, hogy a természetes szaporodásnak és a vándorlási különbözetnek a város népesedésében betöltött, egymáshoz viszonyított szerepe a vándorlási különbözet súlyának növekedését mutatja. Amíg az első vizsgált évtizedben a természetes szaporodás nagyságához viszonyítva a vándorlási különbözet pozitív értéke mindössze nyoloadnyi volt és alig több mint 300 főt jelentett egy évtized alatt, a második évtizedben pedig a minimális természetes szaporodásaihoz egy nem lényeges volumenű, de a természetes szaporodást meghaladó negatív vándorlási különbözet járult, addig a vizsgált