Ikvai Nándor szerk.: Cegléd története (Studia Comitatensia 11. Szentendre, 1982)

V. A város fejlődése a felszabadulás után - 4. A város szocialista mezőgazdasága (Mosolygó László)

6. ábra: A gépesítés jellemzői (1979) А: 1 ha mezőgazdasági területre jutó motorkapacitás (LE), В: a gépek kihasználása (nha/LE), C: 1 ha mezőgazdasági területre jutó gépi munka (nha), 1: Magyar—Szovjet Barátság termelőszövetkezet, 2: Kossuth termelőszövetkezet, 3: Lenin termelőszövetkezet, 4: Pest megye egyharmiada ivóvíz minőségű, így a vásárolt ivóvíz csekély mennyiségű, mezőgazdasági vizet pedig nem vásárolnak. A saját termelésű felszín alatti víz több mint fele hévíz, s termelése a Magyar—Szovjet Barátság (83%) és a Lenin Termelőszövetkezetre (17%) konoentrálódik. Ez magyarázza azt, hogy fűtött fóliás terület csak az említett két termelőszövetkezetben van, az előbbi túlsúlyával (95%), amely 50 000 m

2-es üvegházzal is rendelkezik. A vízellátás biztonságát szolgálják e két gazdaságban levő, összesen 863 m

3 teljesítményű víztornyok. A Kossuth Termelőszövetkezet víztermelése csekély, öntözés egyáltalán nincs. A Magyar—Szovjet Barátság Termelőszövetkezetben csak zöldségféléket öntöznek a szántóföldön, a Leninben a zöidségöntözés intenzitása minimális, viszont igen intenzív a gyümölcsöntözés. A szőlőt és a rétet egyik gazdaságban sem öntözik, s a legelő öntözése is minimális. A Lenin Tei-melőszövetkezetben az öntözött terület csaknem 70%-át csőkútból öntözik, s mindkét gazdaságban általánosan elterjedt az esőztető öntözés. A keletkező szennyvizeknek csak egyharmadát tisztítják, a szennyvíz csaknem fele tisztítatlanul kerül derítőkbe. Szennyvízzel, illetve hígítványával való öntözést a Lenin Termelőszövetkezetben folytatnak, a Magyar—Szovjet Barátságban pedig Cegléd város — távlatban évi 3,5 millió m

3 mennyiségű — szennyvizét — üiepítés után — öntözéssel kívánják hasznosítani. Előremutató kezdeményezés lehet, amiennyiben sikerül ezt a környezet károsítása nélkül megvalósítani. Cegléd mezőgazdasági feltételrendszerének színvonala az átlagosnál gyengébbnek tekinthető, és ez nagyrészt a társadalmi-gazdasági és technikai adottságok következménye.