Ikvai Nándor szerk.: Cegléd története (Studia Comitatensia 11. Szentendre, 1982)

II. A táj a honfoglalás koráig (Dinnyés István)

portot. Lelőhelyeik: Nagyrét; Rajkort tanya környéke a Huszár dűlőben; a Szőkehalom 46. sz. tanya mellett; Nyúl füle halom, ahol kiszántott házak foltjait figyelte meg Hídvégi Lajos;

119 a 227. sz. vasúti őrháztól ÉNy-ra; Intézeti dűlőben a Per je K-i partján; Tófű dűlő Ny-i vége;

120 végül a Gerje DNy-i partját kísérő magaslaton, a Tehenes tanya mellett, ahol a késői kerámia mellett egy Constans caesar bronzérmet (330—i341 ; follis) is találtak.

121 Ceglédi, valószínűleg öregszőlők lelőhelyű, késő szarmata edénytöredékek találhatók a régészeti gyűjteményben 55.2.1—3., 8. lelt. számon. Ebből a korszakból származó telepobjektumokat (lefelé szélesedő, trapéz átmetszetű gödör maradványát és nagy, kerek, két kemencés gödröt, a gödör alatt kutat) tártunk fel 1978^Ьат a Kenderföldeken, a téglagyár akkor nyitott agyagbányájában.

122 A 2,65X2,50 m-es, Ny—K-i tengelyű, ovális (2. sz.) gödör ÉK-i és DK-i falánál, egy-egy cipó formájú kemencét vájtak ki az agyagos talajból (7. kép). {Az ÉK-i kemencét az agyagbánya, ennek és a DK-i kemencének egy részét a IV—

V. századnál fiatalabb árok pusztította el.) Mindkét kemence fenekét 4— 5 cm vastagon agyaggal tapasztották ki, a DK-i kemencénél 1—4 cm vastagon salakdarabokat terítettek szét a tapasztás alá, így fokozva a kemence hőtároló képességét. A DK-i kemence 132X112 cm-es, D-hez hasonló körvonalú volt, kissé megroskadt boltozatának magassága 47—48 cm. A nagyrészt elpusztult, ÉK-i kemence lehetett a nagyobb, mert a középtől kiintebb mérhető boltozatmagassága is 52 cm. Leletek a gödör betöltődéséből kerültek elő : késő szarmata kerámia, sok salakdarab és tapasztöredék, malomkő töredéke, üvegpohár kis darabja stb. A gödör feneke alatt 155—160 cm mélységben került elő a kút Ny—K-i tengelyű, 180X135 cm-es, ovális alakú szája. A kútakna lefelé fokozatosan keskenyedő, a fenék közelében is ovális alakú (115X70 cm-es), mélysége 390 cm. 380 cm mélységben vízzáró agyagréteg húzódik a talajban, a kutat kb. 10 cmnyire ásták ebbe a rétegbe. Betöltődésének alsó, mintegy 35—40 cm vastag rétege tartalmazott leleteket. IV—

V. századi edénytöredékek mellett egy, eredetileg sötétszürkére füstölt felületű, finoman iszapolt, korongolt, vállán besimított ívekkel díszített (sajnos erősen kopott), füles korsó (pereme és néhány egyéb töredéke hiányzik, magassága 35,6 cm) került elő (XXIV. t. 3.). A kút és a betemetése után létesült kemencés gödör leletanyaga egyforma (pl. ugyanolyan díszítésű, késő római üvegpohár darabok kerültek elő a gödör és a kút betöltődéséből — XXIV. t. 1—2.), tehát nincs közöttük jelentős korkülönbség. Ma még — véleményünk szerint — nehéz pontosabban keltezni a fentebb késő szarmatának nevezett kerámiát. Bizonyosnak látszik, hogy kezdetei a IV. század első felében gyökereznek, használata az V. század közepéig — részben a század végéig — követhető.

123 A NÉPVÁNDORLÁS KORÁNAK EMLÉKEI (V—IX. SZÁZAD) Amikor, a 410 körüli években, Kelet-Európa új urainak, a hunoknak parancsára, keleti gót sereg leverte a Tiszántúl nagy részén megszállt gepidákat, a két, germán nép csatájával a hun birodalom uralma alá került a Kárpátmedence keleti része. A Duna—Tisza közén — így a mai Cegléden is — még mindig szarmata lakosságot találunk. (Leleteiket már tárgyaltuk az előző részben.) A lakosság összetételében a hun birodalom központjának Alföldre helye-