Ikvai Nándor szerk.: Cegléd története (Studia Comitatensia 11. Szentendre, 1982)
II. A táj a honfoglalás koráig (Dinnyés István)
zése (420 utáni években) hozhatott változást, valószínűleg ekkor telepedett a Duna—Tisza közének déli részére egy kis germán nép, a szkír — uralkodójuk, Edika (Edekon) a hunok nagyfejedelmének, Attilának egyik bizalmasa volt. A hun birodalom összeomlása (454) utáni években szkírek és szarmaták laktak a Duna—Tisza közén, 469—70-ben ezt a két népet pusztította a keleti gótok támadása. Ezután mintegy 100 évig vidékünk a gepida királyság központi területét (Tiszántúl) a Dunántúlon élő népektől elválasztó, valószínűleg gyéren lakott ütközőzónához tartozott (XXV. t. 2.). 567-ben a Dunántúlt birtokló langobardok és a Kelet-Európában nemrég feltűnt avarok együttes csapásai alatt széthullott a gepida királyság, s az Alföld az avarok zsákmánya lett. 568 — a langobardok kivonulása a Dunántúlról — fordulópontot jelent a Kárpát-medence történetében : évszázadok széttagoltsága után az avarok egységes államot szerveztek területein. 670—680 táján bolgár csoportok költöztek az avarokhoz, majd újabb, nomád népek (késői avarok) telepedtek be a Kárpát-medencébe. A késői avar kor békés évszázadát frank támadás,, a késő avar államszervezet bukása {795—796) zárta. , A IX. században a Dunántúlon frank, az Alföldön bolgár politikai fennhatóság érvényesült. Vidékünkön a késő avar lakosság leszármazottai, s talán, közéjük telepedett szláv csoportokat talált a honfoglaló magyarság, akiket magába olvasztva alakult ki területünk Árpád-kori magyar népessége. 124 Furcsa játéka a véletlennek, hogy a népvándorlás korának évszázadaiból alig-alig van leletünk. Pedig a hun kor egyik legnevezetesebb lelete, a törteit Czakó-halomban talált, a hunok belső-ázsiai emlékanyagába sorolható, díszes, nagyméretű, bronzüst 125 (XXV. t. 1.), de a népvándorlás korának legutóbbi, nagy szenzációja, a Kunszentmiklós-— КипЪаЪопуЪап előkerült, avar, kagáni sír 126 vagy a régóta ismert, abonyi, avar kori temetők 127 (XXVI. t. 1.) is a közelben felbukkant leletek.. Mégis, csupán néhány, s nem bizonyos — bár valószínű —, hogy népvándorlás kori sírleletet említhetünk. 1917-ben, ifj. Sütő Pál Jászberényi úti tanyáján lovassírt, kengyeleket, zablát, kardot és „pitykéket" találtak. 128 Szintén lo-* vassír került elő a Huszár dűlőben, a tsz agyagbányájában, 1968-ban. 129 Régebben, Hoffer Károlynak a Nagyszék melletti földjén, ismeretlen korú, csontvázas sírok bukkantak elő. 130 VIII— IX. századra ekltezhetjük azokat a településeket (Nagyrét; Bán dűlőben az Egrestó mellett; Nagy Pál dűlő; Nyúlfüle halom; 131 a 228. és 229. sz. vasúti őrházak között, a töltés északkeleti oldalának közelében, 132 valamint a Hordógyár területén 133 ), ahol kézikorongon készített, vízszintes és hullámos vonalkötegekkel díszített fazéktöredékeket és durva, kézzel formált edénytöredékeket (XXVI. t. 2—8.) gyűjtöttek. Az említett települések leletanyagában olyan kerámia is található, amilyen a magyar honfoglalás utáni évszázadban is használatos volt. Ez a leletanyag átvezet a következő, már a magyar nép történetéhez tartozó korszakba, ahogyan a IX. századi lakosság is beolvadt a magyarságba. 60
