Ikvai Nándor szerk.: Cegléd története (Studia Comitatensia 11. Szentendre, 1982)

II. A táj a honfoglalás koráig (Dinnyés István)

kék színű, email berakásos korongfibula került elő; nemrég egy, szintén II— III. századi, bronz trombitafibulát (XXI. t. 1.) kapott a múzeum.

107 1968-ban Hídvégi Lajos egy 5 cm magas, ülő, barbár férfit ábrázoló, agyagszobrocskát küldött a MNM-nak, amit a Huszár dűlőben, szarmata telepen találtak.

108 A rómaiakkal folytatott kereskedelem útján, vidékünkre került tárgyak felsorolását a kereskedelem „eszközeivel" zárjuk. A legfontosabb eszközről, a pénzekről alig tudunk annál többet, hogy Cegléd határában, több helyen (öregszőlők, Kámán területe) is találtak érmeket.

109 1911-ben egy „bronz rúdvéget" — talán római kori kocsialkatrészt — és egy római, bronz mérlegtöredéket vásárolt a MNM Ceglédről.

110 Az I—

III. századi települések többnyire vízközeiben, a szkíta koriakhoz hasonlóan (gyakran ugyanott), mélyebb fekvésű szárazulatokon terülnek el. A Szekér u. 4. és a Csengeri u. 5. sz. telkeken szarmata hulladékgödröt találtak

111 (XXII. t. 5.), telepjelenségeket figyeltünk meg a Bécsiháton is.

112 Terepbejárások alapján szarmata települések találhatók az Ugyeri szőlőkben, Jakab István szőlőjében; a Réti dűlő, 929. sz. tanya környékén; a Posta dűlőben több kisebb telep is; a Zsengellér és Durahálmi dűlőkben; a Kápolnahegyen; a Törteli út déli oldalán, a volt tanítóföldeken; az ÁFOR-telep környékén.

113 Leletanyagunkra a durva kidolgozású, szabad kézzel formált és a szürke vagy pirosas színű, finoman iszapolt anyagú, korongolt kerámia a jellemző. Kevés adatunk van a korszak temetőiről. Néhány régebbi szórványleletben a szarmata női sírokban szép számmal található, színes üveggyöngyöket említenek; Bogdán Pál Kátai út melletti tanyáján, sírban, fehér pasztagyöngyöket és II—III. századi dénárt találtak.

114 1902-ben a MNM őskori és honfoglalás kori tárgyakkal együtt, ceglédi leletként vásárolt egy arany fülbevalópárt. Az apró gömböcskékkel (granulációval) díszített, kör alakú, köpűs záródású ékszer az I—

II. századi leletekhez sorolható.

115 A Bécsiháton egy D—É-i tájolású, feltehetően szarmata sírt is megfigyeltünk.

116 Sírleletből származó, kézzel formált, kis edényt ajándékoztak a CKM^nak a Kengyel területéről (XXI. t. 6.), a 998. sz. Szeleczky tanya környékén, csontvázak mellett találtak késő szarmata, bronz karperecet

117 (XXI. t. 7.). Városunk területén, hitelesen feltárt sírt Topái Judit ÁFOR-telep melletti leletmentéséből

118 ismerünk. Csatornaárokkal itt hét sírt semmisítettek meg, egy sírt Topái Judit tárt fel. A sírok alacsony domibocskán, egymástól 10—12 m-re kerültek elő. A leletmentés során feltárt sír sekély mélységű (90 cm) volt. A D—É-i tájolású, hátán fekvő váz mellett csupán egy vaskést és egy, oldalt lehajlított lábú, bronzfibulát (XXI. t. 4—5.) talált. E fibula és az egyik, elpusztult sírból származó, emailos fibulatöredék alapján a temetőrészlet korát a III—

IV. századra tehetjük. Főleg terepbejárások eredményeként több, a római kor utolsó szakaszában (IV. század—

V. sz. eleje) fennállt településről tudunk a ceglédi határban. Jellegzetes a települések leletanyaga: gyakori bennük a vesszőnyomos, kiégett tapasztásdarab (ami — legalább részben — felmenő falú házakra utal) s rendszeresen együtt fordul elő háromféle kerámia. A finoman iszapolt anyagú, korongolt, szürke-sötétszürke vagy sárgás-pirosas színű, gyakran besimított díszű tálak, korsók, bögrék, tároló edények, ill. töredékeik (XXII. t. 9—12.; XXIII. t. 1—8.). Jellemző kerámiafajtája a korszaknak a homokkal, apró kavicsszemekkel, sokszor erősen soványított anyagú, korongon készült, gyakran hullámosra korongolt falú főzőedény (fazekak és bögrék), kihajló peremük többnyire a fedő számára tagolt (XXIII. t. 9—16.). A korábbi időszakban is gyakori, szabad kézzel formált, durva kidolgozású kerámia (XXII. t. 6—8.) alkotja a harmadik cso58