Ikvai Nándor szerk.: Cegléd története (Studia Comitatensia 11. Szentendre, 1982)

V. A város fejlődése a felszabadulás után - 3. A város szocialista ipara (Simon Imre)

4 magasnak egyáltalán nem mondható, ipari foglalkoztatottak száma (2. táblázat). Az alföldi középfokú központok összességét nézve a fönti változások kedvező irányúak voltak. Az ipari szempontból kevésbé jelentős települések (Ai) csoportjában történtek a legdinamikusabb változások, nőtt a fejlett (Ci) csoportba tartozó települések száma. Az ipari szempontból jelentős települések (C2), mérsékeltebb dinamikájuk ellenére megtartották kedvező helyzetüket. 3. CEGLÉD IPARI ÜZEMEINEK JELLEMZÉSE Cegléd ipari üzemeinek jelentős része budapesti székhelyű vállalatok telephelye. Ez a függőség főképp a vidéki kisebb települések esetében általában is erős. Az ipari foglalkoztatottak 1980. évi adatai alapján budapesti központú telephelyen dolgozik a ceglédi ipari munkásság 56%-a, Nagyikőrösről irányítják 6%-át. A ceglédi központú tanácsi vállalatoknál és szövetkezeteknél van alkalmazásban az ipari foglalkoztatottak 38%-a. A ceglédi központú ipari üzemek — néhány kivétellel helyi szolgáltatási, ellátási igényeket elégítenek ki. Átlagos üzemnagyságuk aesm éri el a 300 főt, szemben a budapesti központú üzemek közel 500 fős átlagos létszámával. Az 1970-es években Cegléden a gyáripari termelés meghatározó üzemei az Egyesült Villamosgépgyár (ÉVIG) Villamos Kisgépgyára, a Közúti Gépellátó Vállalat (KÖZGÉP), a Pest—Nógrád megyei Állatforgalmi és Húsipari Vállalat (PENOMAH), a Május 1. Ruhagyár ceglédi gyáregysége, a Nagykőrösi Konzervgyár ceglédi gyáregysége, valamint a Fűrész-, Lemez- és Hordóipari Vállalat ceglédi gyára. A fenti üzemek közül talán legjelentősebb szerepe a város iparában, ezen belül a nehéziparban az EVIG-gyáregységnek van. Ennek az üzemnek a fejlődése tipikus példája lehet annak az útnak, ahogyan lényegében előzmények nélkül, egy alföldi településben korszerű nagyüzem kialakult a szocialista iparosítás időszakában. Ez a fejlődési menet nem problémáktól mentes, de a ma tapasztalható eredmények a korábbi útkereséseket visszamenőleg is igazolják. Az EVIG-igyáregység egyik jogelődje az 1949-ben állaniiosított és 1950-ben kisipari műhelyekből egyesített Ceglédi Gépüzem és Vasöntő Vállalat lett. Ez az üzem mintegy 60 fővel termelt 19504эеп. Sok információt hordoz az akkori színvonalról a gyártmányok puszta fölsorolása is: mechanikus garázsemelők, dugattyúgyűrűk, hajóláimpák, erőműkazán-rostélyleniiezek, kályhaalkatrészek, mákdarálók, szabóvasalók stb. Az 1950-es évek közepére a foglalkoztatottak száma több mint kétszeresére nőtt, de újabb „korszerű" gyártmányok is beléptek: pl. csipkevasaló, diótörő kutya, baromfi szecskavágó stb. (PATAKI F. 1980). A másik jogelőd a Ceglédi Fémáru és Rézöntő Vállalat volt. Ennek az üzemnek a gyártmányszerkezete még érdekesebben alakult az 1950-es évek elején, mint az előzőé. Gyártottak pl.: egyenruházati véreteket, lószerszámvereteket, cipőkanalat, vasalóalkatrészeket stb. A két jogelőd egyesülését 1956-ban mondták ki, az új elnevezés Gépüzem és Vasöntő Vállalat lett. Az egyesüléskor a mintegy 150 főt foglalkoztató vállalatnál 1957-ben már több mint 200-an dolgoznak. A gyártmányok számát is csökkentették növelve ugyanakkor a megmaradó termékek (vasalók, mákdarálók, tengerimorzsolók) sorozatnagyságát. A gyár új profiljának kialakítása 1959-foen indult meg. Ebben az évben gyártottak először elektromos kisgépet.