Ikvai Nándor szerk.: Cegléd története (Studia Comitatensia 11. Szentendre, 1982)

II. A táj a honfoglalás koráig (Dinnyés István)

készített, drótszerű kengyelű, hiányos, késő kelta fibulát (ruhakapcsoló tű, bross — XX. t. 2.) találtak.

10

» A, hordógyári leletmentés

101 során három, ÉNy—DK-i tájolású, csontvázas sírt tártunk fel. (A keltáknál szokásban volt a halott hamvasztása is.) A temetés képét a vízvezetékárokkal átvágott, 2. számú, gyermeksírban (6. kép) figyelhettük meg. A valószínűleg díszes ruhába öltöztetett, felékszerezett (gyöngyök, fibulák töredékei: XX. t. 3—4.; elporladt, bronz karperec) halottat nyújtott végtagokkal, hátára fektetve helyezték sírba. Köréje edényeket (esetünkben négy, különböző alakú, részben megsemmisült edényt — XX. t. 5—6.) raktak, megtöltve őket a túlvilágra való utazáshoz szánt étellel (tyúkcsontok a grafitos bögrében — XX. t. 5. —, állatcsontok a 2. sz. edény mellett) és itallal. Magát a sírt és a kis temetőrészietet az ún. duxi típusú fibulák, az áttetsző, kettős kúp alakú üveggyöngyök.

102 (XX. t. 3—4.) alapján a kelta korszak elejére, az I. e. III. századra keltezhetjük. 5. CEGLÉD A RÓMAI KORBAN — SZARMATÁK Az időszámításunk kezdete utáni évtizedekben, nagyjából i. sz. 20 táján ismét keleti pásztornép, az iráni (nyelvcsaládhoz tartozó, szarmata népcsoport egyik tagja, a jazyg költözött vidékünkre. Korábbi, Fekete-tenger és Al-Duna vidéki lakóhelyüket keleti, szintén szarmata szomszédaik nyomására kényszerültek feladni. A következő évszázadokban újabb, hasonló okokból betelepedő, szarmata népességgel gyarapodott a lakosság. Hozzávetőleg az V. század közepéig számolhatunk szarmata lakossággal Cegléden és vidékén. Az új hazában hamarosan megváltozott a szarmaták életmódja. Az eredetileg nomád pásztorkodó jazygok (és a később beköltözők is) fokozatosan áttértek a föld megművelésére, s állandó településeket hoztak létre. A szomszédos, római birodalmi tartományokkal (nyugaton Pannónia : a mai Dunántúl és a Dráva—Száva köze ; délen Moesia : Jugoszláviának a Dunától délre eső területe; keleten Dacia: Erdély és Havasalföld nyugati része — Románia) többnyire barátságos, sokszor pedig az alávetettséget szebb köntösbe öltöztető, szövetségesi viszonyban álltak, máskor ellenségként dúlták egymás földjét. A szarmaták anyagi kultúrájára erős befolyást gyakorolt a rómaiakkal (elsősorban. Pannónia lakóival) kiépített kereskedelmi kapcsolat: iparcikkeket, de nyersanyagokat (fémek) is vásároltak a rómaiaktól és

r cserébe mezőgazdasági termékeket, néha rabszolgákat adhattak. Jól tükrözik a római kereskedelem jelentőségét az I—

III. századi ceglédi leletek is. A múzeum régebbi anyagában — talán az öregszőlőki ásatások leleteiből — II—III. századi, festett, római edényeket (CKM 55.2.4—5.; XXI. t. 8—9.), bronz térdfibulákat (XXI. t. 2—3.) találunk, melyek valószínűleg sírokból származnak.

103 Egy piros festésű táltöredéket (XXII. t. 2.) más, szarmata edénytöredékekkel együtt, az 1970-es években gyűjtöttek ezen a lelőhelyen.

104 Régóta számon tartja a régészeti szakirodalom Ceglédet, mint római díszedény (terra sigillata) lelőhelyét.

105 Ujabban a Bécsihátről terra sigillata táltöredéket (XXII. t. 1.) gyűjtöttünk, a Huszár dűlőből, a Rajkort tanya mellől pedig bepecsételt díszű, félgömb alakú táltöredéket (XXII. t. 3.) — a terra sigillata tálak egyszerűbb utánzatát — őriz a múzeum.

106 A Törteli út északi oldalán, a kórházzal átellenben fekvő területen, földmunkák során (sírokból?) üveggyöngyök és piros-