Ikvai Nándor szerk.: Cegléd története (Studia Comitatensia 11. Szentendre, 1982)

V. A város fejlődése a felszabadulás után - 2. Cegléd infrastrukturális fejlődése (Dövényi Zoltán)

építések ellenére a lakásállomány jelentős része „nyugdíjas korú". Cegléd 1970-es lakásállományának negyede még 1899 előtt épült, 45,1%-a pedig 1900—1945 között. Tíz évvel később már kedvezőbb volt a helyzet, mert az 1899 előtti lakások aránya 17,8%-ra, az 1900—1945 közöttieké pedig 31,3%-ra csökkent. Ennek a kor struktúrának a megítélésénél figyelembe kell venni a lakóépületek falazatának anyagát is, mert ez jelentősen befolyásolja a lakások élettartamát. Az Alföldön a lakások zömének fala még ma is vályog, vagy vert föld, s ezek 50—70 évnél többet nemigen bírnak ki. Cegléden 1980-ban a lakások 40,2%-ának volt szilárd falazata, s így összességében még mindig több ezer elavult lakással kell számolni (12. kép). A lakások minőségi mutatói közül jelentősen javult 1960—1980 között a szobaszám szerinti összetétel. 1960-ban még az egyszobás lakások domináltak: a vizsgált központok közül még a legalacsonyabb részesedés is 47,7% volt (Kalocsa), a legmagasabb pedig 77,8% (Csangrád). Cegléden ekkor 6758 egyszobás laikás volt, ez az állomány 62,9%-át jelentette. A legalább 3 szobás lakások aránya ekkor még csak 6,6% volt (701 lakás). 1965 1970 1975 1980 11. kép. A 10 000 lakosra jutó épített, és a 100 épített lakásra jutó megszűnt lakások számának alakulása A: a 10 000 lakosra jutó épített lakások száma, В: a 100 épített lakásra jutó megszűnt lakások száma 479