Ikvai Nándor szerk.: Cegléd története (Studia Comitatensia 11. Szentendre, 1982)

V. A város fejlődése a felszabadulás után - 2. Cegléd infrastrukturális fejlődése (Dövényi Zoltán)

Múzeum épületét is eléggé körüllengte már az enyészet. Az 1917-ben létrehozott múzeum a felszabadulás után került a mai — eredetileg egy pénzintézetnek emelt — épületébe. A nehéz körülmények ellenére a két állandó kiállítás mellett évente 4—5 időszaki kiállítást is rendeznek. A látogatók száma évről évre növekszik (1981: 37 081), a szűkös viszonyok miatt azonban az anyagnak csak egy töredékét ismerhetik meg; még az ország leggazdagabb Kossuth-gyűjteményének bemutatására sincs lehetőség. A múzeum helyzetén nem változtat ugyan, az infrastrukturális ellátásban azonban pozitív és jelentős változást fog jelenteni az épülő sportcsarnok és a fedett uszoda elkészülése. összegzésként elmondható, hogy Cegléd infrastrukturális ellátottsága az oktatás és művelődés területén az elmúlt időszak fejlődése ellenére sem megnyugtató. Ez azonban nem ceglédi specialitás: a város ilyen gondjait az alföldi városok túlnyomó része sajnos magáénak mondhatja. 3. HELYI KÖZLEKEDÉS ÉS TÁVKÖZLÉS Az infrastruktúrának ezen a részterületén meglehetősen szerény a településszintű adatok mennyisége. így kényszerűségből mindössze két mutató alapján érzékeltethető valami az ezen a téren jellemző állapotokból. Az úthálózat állapotáról a kiépített belterületi utak aránya nyújt információt. Ezen a téren az Alföld helyzete meglehetősen rossz az ország többi területéhez viszonyítva. Az országos városi átlagot (58,2%) 1972-ben az Alföld egyetlen középfokú központja sem érte el, mindössze két településben haladta meg a burkolt utak aránya az 50%-ot (Mátészalka: 53,1%, Kisvárda: 57,4%), Püspökladány, Mezőkovácsháza, Kiskőrös és Tiszafüred értéke viszont a 20%-ot sem érte el. Ebben a mezőnyben Cegléd 32,8%-os kiépítettségi értéke még a jobbak közé tartozott. A városközpont és a bevezető utak szilárd burkolattal rendelkeznek, a peremkerületek útjai azonban jórészt még földutak. A központi terület úthálózatának komoly problémája, hogy az eredetileg széles utcákat a beépítésekkel keskennyé tették, s ez nagyon zavarja a közlekedést. Az országos városi átlaghoz viszonyítva rossznak tűnik Cegléd helyzete az 2000 lakosra jutó távbeszélő-állomások száma alapján. Mivel azonban az 1972-es adatok szerint a városok telefonállomásainak közel kétharmada Budapesten volt, a városi átlaghoz nemigen lehet viszonyítani a főváros meghatározó súlya miatt. így Cegléd a 65 állomás/l000 lakos értékével az Alföld középfokú központjai között az élmezőnyben volt, csak Mátészalka (68) és Kalocsa (80) mutatója volt jobb. Az 1970-es évek elején épült telefonközpontnak köszönhető, hogy Cegléden — eltérően számos magyar településtől — lehet is használni a telefont. Kedvező, hogy a várost az országos távhívóhálózatba is bekapcsolták. 4. KERESKEDELMI ELLÁTOTTSÁG ÉS IDEGENFORGALMI FOGADÓKÉPESSÉG A kereskedelmi intézmények kiépítettsége és fejlettsége a nagyobb települések esetében nemcsak helyi, hanem regionális jelentőségű is, mivel a központ mellett a környező területek lakosságának ellátását is szolgálja.