Ikvai Nándor szerk.: Cegléd története (Studia Comitatensia 11. Szentendre, 1982)

V. A város fejlődése a felszabadulás után - 2. Cegléd infrastrukturális fejlődése (Dövényi Zoltán)

Az infrastruktúrával foglalkozó nemzetközi és hazai szakirodalom bősége jól jelzi egyrészt a téma iránti tudományos érdeklődés fokozódását, másrészt gyakorlati jelentőségének előtérbe kerülését. Az utóbbi Magyarország gazdaságitársadalmi fejlettségének jelenlegi szintjén különösen érvényes, az infrastruktúra elmaradottsága az ország szinte minden térségében és településében gondot okoz — a termelés és a fogyasztás oldaláról egyaránt. Az infrastruktúrával kapcsolatos nézetek és elképzelések részletes taglalásától ezúttal eltekintve néhány dolgot mégis szükséges rögzíteni [ezeket foglalja össze ZOLTÁN Z. (1979) munkája is]. — Az infrastruktúra definíciójából bőséges a készlet, általánosan elfogadott meghatározás azonban nincs. A szerzők jelentős része nagyjából ugyanazt érzi az infrastruktúra fogalmán, csak a hangsúly és a megközelítés változik. A leginkább elfogadhatónak ZOLTÁN Z. (1972) megfogalmazása tűnik, aki szerint „az infrastruktúra lényegében olyan nem termelő jellegű létesítmények és intézmények összessége, amelyek a termelési folyamatban ugyan közvetlenül nem vesznek részt, de a termelés és fogyasztás kellő színvonalon és zavartalanul történő folytatásához elengedhetetlenül szükséges művi környezetet, illetve mozgásteret biztosítanak". — Az infrastruktúra — illetve az általa nyújtott szolgáltatások köre — több rendező elv szerint is felosztható. Ezek közül — praktikus szempontból — az alábbit használtuk ZOLTÁN Z. (1979) nyomán: — szociális és egészségügyi ellátás, — oktatás és művelődés, — helyi közlekedés és távközlés, — kereskedelmi ellátás és idegenforgalmi fogadóképesség, — lakás és kommunális ellátottság. — Az egyes települések infrastrukturális fejlettségének mérésére még nem alakult ki általános elfogadott módszer. Az elég gyakran használt „komplex fejlettségi mutató" össze nem vethető mutatókból próbál az infrastrukturális fejlettségre következtetni. Ezzel a módszerrel egyfajta általános fejlettség kimutatható ugyan, a gyakorlat számára azonban ez a mutató teljesen használhatatlan. Lényegesen jobb eredmények érhetők el a hagyományos értékelési módszerekkel. Az infrastrukturális ellátottság egyes területeit vizsgálva ki lehet mutatni a jól ellátott szférákat, de kimutathatók a fejlesztésre szoruló területek is. Mivel a gyakorlati munka számára elsősorban ez a módszer adhat segítséget, Cegléd helyzetének értékelése is így történt. — Cegléd infrastrukturális fejlődését 1960—1981 között 5—7 időkeresztmetszetben vizsgáltuk. Ez lehetővé tette a változások dinamizmusának nyomon követését. Ezzel a módszerrel azonban csak a város önmagához viszonyított fejlődését lehetett volna kimutatni. A reálisabb értékelés céljából Cegléd hely463 2. CEGLÉD INFRASTRUKTURALIS FEJLŐDÉSE