Ikvai Nándor szerk.: Cegléd története (Studia Comitatensia 11. Szentendre, 1982)

V. A város fejlődése a felszabadulás után - 1. Cegléd társadalmi, gazdasági története a felszabadulástól a fordulat évéig (Boőr László)

Az MKP 1946. március 13-án tartott taggyűlésén már azt állapította meg, hogy a párt kapcsolata jó az SZDP-vel, a Nemzeti Parasztpárttal és a Polgári Demokrata Párttal. Az FKGP-vel a kapcsolata — véleményük szerint — nem megfelelő, mert ott van „néhány kommunistaellenes hangadó". Politikai állásfoglalásnak minősítették, hogy az FKGP a felszabadulás évfordulójáról nem emlékezett meg, hetilapjában sem írt róla.

223 Kiemelkedő politikai rendezvény volt a Nemzeti Parasztpárt által 1946. május 12-én rendezett Dózsa-ünnepély, amelyben az „egész Alföldről mintegy 15 000 ember vett részt". A Szabadság téren tartott népgyűlésen Veres Péter, Erdei Ferenc és Kovács Imre mondtak beszédet.

224 A két munkáspárt közötti kapcsolat megjavulását jelezte az MKP és az SZDP első alkalommal tartott közös pártnapja, 1946. május 26-án. A pártnapon felmerült a két munkáspárt fúziója is, de ezt egyik szervezet sem tartotta időszerűnek: „Jelenleg két teljesen különböző harcmodorú, nem azonos felkészültségű pártok működnek" — volt az SZDP véleménye.

225 Az MKP, SZDP, NPP és a Szakszervezeti Tanács Cegléden is gyakran összeütközésbe került az FKGP helyi vezetőivel. Jól mutatja ezt a Nemzeti Bizottság ülésén a B-listázással kapcsolatban kirobbant vita, amelynek során nyíltan felvetették: lehet-e egyáltalán az FKGP-vel együttműködni?

226 A ceglédi szervezet összességében a párt mérsékelt — Tildy Zoltán-féle — szárnyához tartozott, tagjai között voltak jobboldali gondolkodásúak és magatartásúak éppen úgy, mint Csala István nemzetgyűlési képviselő — aki a párt egyik vezetője volt. Öróla már 1946. június 24-én megjegyezték, hogy nyíltan a kommunisták mellé húz, legtöbbször köztük van, sőt május 1-én is a munkáspártokkal vonult fel.

227 A Baloldali Blokk pártjai 1946. június 30-án nyílt levelet intéztek az FKGP tagjaihoz. Figyelmeztettek a súlyos gazdasági helyzetre, és kérték a helyi vezetőket, hogy a szélsőségesen jobboldali elemeket zárják ki tagjaik sorából.

228 A felhívás azonban eredménytelen maradt. Ugyanakkor kétségtelen tény, hogy a két munkáspárt közötti szoros együttműködés jelentősen kedvezett az FKGP önálló, a demokratikus fejlődést akadályozni igyekvő irányvonalának. Cegléden az MKP taglétszáma 1946. júliusban 1375, novemberben 1646 volt, ami az összes lakosság 3,5—4%-át jelentette.

229 A csekély taglétszám ellenére a párt társadalmi jelentősége tovább nőtt: az egyre nagyobb tevékenységet kifejtő Termelési Bizottság elnöke MKP-tag lett, a Szakszervezetek Szakmaközi Bizottság 9 tagjából 5 MKP-, 2 SZDP- és 2 NPP-tag (ugyanitt az elnök és titkár is MKP-tag volt). A párt fő feladata továbbra is a taglétszám emelése volt, különös tekintettel az üzemi szakszervezetekben (ahol erős SZDP-befolyás érvényesült), a különböző szövetkezetekben és a parasztság körében. Az MKP munkája iránti megkülönböztetett figyelmet mutatja, hogy a helyi szervezet lapja, a Cegléd, 1946 novemberében már 3100 példányban jelent meg.

230 A két munkáspárt viszonyát alapvetően befolyásolta a politikai, gazdasági és a társadalmi élet különböző területein folyó pozícióharc, s nem utolsósorban a szociáldemokraták szinte állandósult sérelmi politikája.

231 így nem vezetett eredményre az MKP erőfeszítése a Baloldali Blokk helyi megszervezésére sem, mert az SZDP-titkár — félve a kommunista párt vezető szerepétől — kijelentette: „Nem kell lemajmolni a központ által csinált dolgokat."

232 Az SZDP helyi vezetőségében volt egy szűkebb réteg, amely kommunistaellenes magatartást tanúsított, következetesen megakadályozva ezzel a két párt szorosabb együttműködését. A párt taglétszáma 19464>an közel 20%-kal nőtt, befolyása különösen a vasutasok körében volt jelentős. A városi szervezet kiemelkedő eredménye 453