Ikvai Nándor szerk.: Cegléd története (Studia Comitatensia 11. Szentendre, 1982)
V. A város fejlődése a felszabadulás után - 1. Cegléd társadalmi, gazdasági története a felszabadulástól a fordulat évéig (Boőr László)
volt 1946. október 6-án a Szociáldemokrata Vasutasok I. Országos Kongresszusának megrendezése, amelyen részt vett Szakasits Árpád, Marosán György, Szeder Ferenc és Kéthly Anna. 233 A város vezető tisztségei közül 1946 júliusától a rendőrkapitányi tisztség volt az SZDP kezében, A párt vezetősége az 1946-os esztendőt „a tagok szocialistává nevelésének" esztendejének tekintette. 23 * Az FKGP Ceglédi Szervezete a két munkáspárt — de különösen az MKP — tevékenységét támadta, a városi vezetés intézkedéseinek végrehajtását akadályozta. A különböző testületek ülésein (pl. nemzeti bizottsági ülés) és a partközi értekezleteken az FKGP képviselői fokozatosan elszigetelődtek, fejlődést akadályozó tevékenységük egyre kevésbé érvényesült. Az MKP vezetőségének értékelése szerint az FKGP tagsága zömében baloldali meggyőződésű, közel áll az MKP-hez, illetve az NPP4iez, de ; a vezetők között sok a kommunistaellenes. (Lásd földosztás!) A pánt agitációt elsősorban a külterületi lakosság körében végzett, agitációjában előtérbe állítva a súlyos életkörülményeket. Demokráciaellenes cikkei és irányvonala miatt a belügyminiszter a Ceglédi Kis Űjságot 1946. szeptember elején be is tiltotta. (Az FKGP lapja ezután Cegléd és Környéke néven jelent meg.) A helyi katolikus egyház nyíltan az FKGP politikáját támogatta. Az MKP és a Nemzeti Parasztpárt helyi szervezete között 1946 nyarán személyi ellentétek miatt átmenetileg megromlott a kapcsolat — de azok tisztázása után a kapcsolat ismét megfelelő volt. Az 1946. november 30-i jelentés szerint a Polgári Demokrata Párt Cegléden ekkor már nem fejtett ki politikai tevékenységet, pártéletet nem élt. 1947. január 5-én hozta nyilvánosságra a Belügyminisztérium a köztársaságellenes összeesküvést, amely alapvetően megrázta az FKGP országos vezetősé^gét, a helyi szervezeteknél pedig fejvesztettséget, pánikot okozott. Cegléden a munkáspártok az FKGP baloldala felé tudatosan építettek ki szoros kapcsolatokat, hogy leválasszák őket a „zsíros parasztokból" és egyéb Reakciósokból álló jobbszárnyról". 235 A ceglédi szervezet utolsó kiemelkedő rendezvénye volt a májusi nagygyűlés, ahol a párt egyik vezetője, Dinnyés Lajos beszélt, hangsúlyozva a bankok államosításának szükségét. 236 1947 tavaszán az SZDP helyi szervezetében nőtt az ellentét a vezetők között, és a tagsággal is meglazult a kapcsolat. A február 23-án tartott vezetőségválasztáson Csala Lászlót választották meg elnöknek, ő azonban már március elején kilépett a pártból, és azonnal belépett a Kommunista Pártba. Az SZDP új elnöke Csengeri András földműves lett. 237 1947. augusztus elején pedig a titkár, Taub Béla is eltávozott a városból, Hódmezővásárhely polgármestere lett. A párt helyi vezetősége magával a demokratikus haladással is elégedetlen volt: szerintük csak a felszínen látszanak a demokratikus változások, „de lent a mélyben, a tömegben, a masszában alig van valami változás". 238 Negatív véleményükben szerepet játszott, hogy Csala László távozása után „alig tudtak demokratikus vezetőket" választani. 239 Tevékenységük előterében változatlanul a nagyobb befolyásért, a vezető pozíciókért folytatott harc állt. Az április 20-án rendezett szakszervezeti nagygyűlésen kifogásolták, hogy az MKP átvette a szakszervezetek irányítását, holott a szervezett munkásság nagy része SZDP-tag. 240 Az MKP számára jelentős erősödést jelentett Csala László belépése a pártba. Csala László a Nemzeti Bizottság elnöke volt, és ezt a tisztségét MKP-tagként is megtartotta. Tekintettel arra, hogy Csala László az Adóhivatal vezetője volt, így a Városháza összes kulcspozíciója a Kommunista Párt kezébe került 241 Jelentősen nőtt a kommunista párttagok száma a vasutasoknál is: a korábbi 37
