Ikvai Nándor szerk.: Cegléd története (Studia Comitatensia 11. Szentendre, 1982)
V. A város fejlődése a felszabadulás után - 1. Cegléd társadalmi, gazdasági története a felszabadulástól a fordulat évéig (Boőr László)
a földosztás volt, mert valójában ekkor nyerték meg a földmunkások bizalmát. A pártot ért támadások okát abban látta, hogy az MKP az egyetlen „cselekvő" párt, a többi párt ugyanis csak ígér, de végre nem hajt semmit. Ezért a számonkérés a szovjet városparancsnokság és a lakosság részéről mindig az MKP felé irányul. Ugyanezen az ülésen — viharos körülmények között — megválasztották az új vezetőséget: a titkár továbbra is Németh Sándor maradt. A párt vezetőségén belül a Németh Sándor titkárral való ellentét olyan jelentős volt, hogy a vezetőség egy része központi kivizsgálást kért. A központi kiküldöttek jelenlétében tartott taggyűlésen (1945. december 15.) elsősorban a személyi ellentétek kerültek előtérbe. A felszólalók hibáztatták Németh Sándort egyéni vezetési módszerei, erőszakos fellépései, ellentmondást nem tűrő magatartása miatt. Az egyik hozzászóló a párttagoknak a szervezet életéből való távolmaradásának okát kizárólag Németh Sándor személyében látta. „A párttagság tekintélyes része azért tartotta magát távol a párttól, mert nem szerették Németh elvtárs személyét." (Tény, hogy az 1000 fölötti párttagságból csak 20—30 jelent meg a gyűléseken.) Volt, aki hiányolta a közvetlen kapcsolatot a vezetőség és a tagok között, mások a munkamegosztást kevesellték. Megemlítették, hogy a két munkáspárt közötti súrlódásban is jelentős szerepet játszik a titkár személye. 210 (De ugyanakkor látnunk kell azt is, hogy az SZDP vezetője, Taub Béla sem törekedett együttműködés kialakítására, de az SZDP vezetősége őt nem vonta felelősségre!) Felszínre került a legalapvetőbb ellentét is: az MKP Ceglédi Szervezetének titkára és a polgármester között. A kezdetben csak hatásköri, hivatali ellentétek eddigre már nyílt személyeskedéssé, vádaskodássá alakultaik. A központi kiküldöttek álláspontja: „Németh elvtárs jó titkár, de a tagságnak nincs benne bizalma/' 211 Az MKP Központi Vezetősége december 25-én úgy foglalt állást, hogy Cegléden annyira elmérgesedett az ellentét a vezetőség és a tagság között, hogy a „Központból kell egy keménykötésű, erélyes elvtársat Ceglédre küldeni." Ugyanakkor Németh Sándort járási titkárnak javasolták. 212 A Központi Vezetőség azonban hosszabb ideig nem tett semmit a ceglédi pártszervezet ügyében, csupán szóbeli ígéret maradt Németh Sándor leváltása. így a párton belüli támadások is átmenetileg abbamaradtak, a földért folytatott harc került előtérbe. A budapesti út megszervezésében a pártnak játszott vezető szerepe igazolta társadalmi jelentőségét, az ekkor nyilvántartott 1200 MKP-tagból mindössze 340 volt a földműves — tehát a földmunkások között kevés volt a kommunista párt tagja —, mégis a legtermészetesebb volt, hogy a földért vívott harc fő súlyát a Kommunista Párt viselte. 1946. január 15-e után az ellentétek újból felszínre kerültek az MKP Ceglédi Szervezetén belül: a titkár és a polgármester közötti ellentét elintézését nem lehetett tovább halogatni, mert mint ahogyan az MKP Központi Vezetőségének Közigazgatási Osztálya helyesen látta: „ebből az a veszedelem származik, hogy Cegléden a polgármesteri állás kicsúszik a kezünkből és belátható időn belül nem lesz nemcsak kommunista, de baloldali polgármester sem". 21 * A polgármester elleni nyílt támadás 1946. január 31-én be is következett: az MKP Ceglédi Szervezete Szelepcsényi Imre polgármestert — minden indoklás nélkül — visszahívta. Szelepcsényi lemondását február 1-én közölte a Nemzeti Bizottsággal, mondván, hogy lemondott „pártjának rendelkezése folytán". A Nemzeti Bizottság 1946. február 2-^án tárgyalta meg a lemondást, melynek ülésén ott volt Házi Árpád is, a vármegye kommunista alispánja. 214 Ezen az ülésen valamennyi párt bizalmat szavazott Szelepcsényinek, a visszahívását megalapozatlannak, elhamarkodottnak tartván. Az SZDP-képviselők hangsúlyoz451
