Ikvai Nándor szerk.: Cegléd története (Studia Comitatensia 11. Szentendre, 1982)

V. A város fejlődése a felszabadulás után - 1. Cegléd társadalmi, gazdasági története a felszabadulástól a fordulat évéig (Boőr László)

kasok körében. Számuk már szeptemberiben 2500 fő körül mozgott.

174 A munkanélküliség enyhítésére a város vezetősége az Újjáépítési Minisztériumtól kért és kapott fedezetet, .amelybői hozzákezdtek a Gubody-kert rendbehozatalához.

175 A tél közeledtével a munkanélküliek száma növekedett: novemberben már 3000-t tartottak nyilván, bár ezek közül jó néhányan alkalmanként munkához tudtak jutni.

176 A Gazdasági Rendőrség erélyes intézkedései ellenére sem sikerült teljesen megakadályozni az élelmiszerdrágitok és a spekulánsok tevékenységét. Ilyen körülmények között spontán tüntetésre került sor 1946. december 27-én Cegléden. A felvonulók, zömmel asszonyok, családanyák az emelkedő árak miatt a munkásság súlyos helyzetére kívánták a figyelmet felhívni. A polgármestert kérték, hogy erre a jelenségre figyelmeztesse a kormányt, majd a rendőrparancsnok előtt Kovács János MKP-titkár beszélt a feketézők, spekulánsok, árdrágítók növekvő tevékenységéről. Támadták a Járásbíróságot, ahol — véleményük szerint — csak a kisebb filléres árdrágítókalt büntetik, a nagy tételű spekulánsokat futni hagyják.

177 (A Járásbíróság munkáját egyébként az MKP ceglédi vezetősége is bírálta.)

178 A közigazgatás normalizálását jelezte, hogy 1947-re a város már készített költségvetést. Kormányrendelet írta elő, hogy az 1938. évi költségvetésnek csupán a 2

/3-ával lehetett számolni, azt is elsősorban a károsult épületek helyrehozatalára kellett beállítani. A költségvetés jelentőségét jól látták a kortársak is: „megszűnt egy bizonytalan kor, amelyben senki sem tudta, mit hoz a holnap, senki sem tudta munkája gyümölcsét megtakarítani..." — mondta Taub Béla SZDP-titkár. A város képviselő-testülete a költségvetést elfogadta, de nyomatékosan felhívta a figyelmet a népjóléti és szociális juttatások emelésére. (Szeretetház, kórház, napközi otthonok, népkonyhák, hadigondozottak, bölcsődék.)

179 Az élelmiszerhiány, a nincstelenség, a hideg tél megviselte a lakosságot. A munkáspártok felhívása — Segítsünk az éhezőkön! — azonban eredménytelen maradt. A kenyérfejadagot napi 15 dkg-ra szállították le, és a cukor menynyiségét is csökkentették, fejenként és havonként 20 dkg-ra. Csökkent a magán- és közfogyasztásra levágott sertések és szarvasmarhák száma is.

180 Az adóbehajtás érdekében csak 1947. február hónapban 1041 zálogolást hajtottak végre. A munkanélküliek száma sem csökkent, csak az építőmunkásoknál 200—250 családot tartottak nyilván, míg a Közellátási Hivatal átlag 21 900 személyt tartott nyilván, akiket kenyérjeggyel kellett ellátni, tehát a mezőgazdasági jellegű városban mindössze 17 000 személy tudta önmagát ellátni kenyérrel.

181 Az ellátáshoz szükséges kenyérgabonát városról városra, községről községre járva kellett összeszedni, összevásárolni. A polgármester jelentése szerint a húsellátás „kielégítő, minden vevő korlátozás nélkül bárminemű húst megvásárolhatott". A város téli — ingyenes — ebédeltetési akciója ezúttal 1947. február 1-től március 31-ig tartott. Ezalatt kiosztásra került gyermekek részére 9900, felnőttek részére 10 965, terhes anyák részére pedig 165 ebéd.

182 A munkanélküliek száma még 1947. május végén — tehát amikor a mezőgazdaság munkaerőigénye már jelentkezett — még mindig fölötte volt az ezernek, melyből 180 volt az építőmunkás. Részükre a közgyűlés javasolta a lovassági laktanya lebontását, és a bontott anyag felhasználását a középületek helyreállításánál.

183 Az építkezések megindítását lehetővé tette, hogy 1947. május 29-én a ceglédi téglagyár újból megkezdte működését.

184 Jelentős könnyítést jelentett a termelőiknek a közellátásügyi miniszter rendieleíte, amellyel 1947 májusában eltörölte a 8 holdnál kisebb birtokok utáni beszolgáltatást.

185