Ikvai Nándor szerk.: Cegléd története (Studia Comitatensia 11. Szentendre, 1982)

V. A város fejlődése a felszabadulás után - 1. Cegléd társadalmi, gazdasági története a felszabadulástól a fordulat évéig (Boőr László)

1947. június 4-én a ceglédi építőmunkások felvonulást tartottak, amelyen követeléseket adtak át Szelepcsényi Imre polgármesternek. Követelték a Magyar Nemzeti Bank és a nagybankok államosítását, az ipari cikkek árainak leszállítását, illetve közelítését a mezőgazdaság áraihoz, a textilfélék árának csökkentését. Kiemelt — és visszatérő — követelésük volt a feketézők, áruuzsorások szigorú megbüntetése.

186 A mezőgazdasági termelés az 1947-es esztendőben is kedvezőtlen volt. A hosszú, hideg tél után az egész országot aszály sújtotta, Cegléden a kalászosokra 50%, a kapásokra 70% aszálykárt állapítottak meg. A gazdák többsége az aszálykárt nem jelentette be, így a földadójukat nem is csökkentették, illetve nem törölték el. így Cegléden 1947-ben 28 919 esetben kellett zálogolást végrehajtani!

187 A munkanélküliséget 1947 őszére sem sikerült csöikkenteni. Szeptemberben befejeződött a laktanyabontás — 180 ember maradt munka nélkül —, majd leállt a Földmüvesszövetkezet kezelésében levő Hűtőház is, ezzel újabb 160 ember maradt biztos jövedelem nélkül. Kislalkásépítésekre pénz nem volt, a mezőgazdasági munkák befejeződésével ismét több százra rúgott a munkanélküliek száma. A munkanélküliek támogatására a város többször kapott államsegélyt. Az árak fokozatosan emelkedtek, fennakadás volt az alapvető élelmiszerekből: kenyérből és burgonyából, és súlyos gondként jelentkezett a tüzelőhiány is.

188 A rossz termés 1947 őszén rendkívüli intézkedéseket követelt. így került sor már október elején a haszonbérleti fizetések és végrehajtások felfüggesztésére, mert egyszerűen nem lehetett azokat behajtani.

189 Október közepén pedig megjelent a beszolgáltatási rendelet, amely megszabta, hogy a vetőmagon kívül (120 kg/kh) családtagonként mennyi kenyérgabonát lehet megtartani (240 kg/fő). A többit be kellett szolgáltatni, 80 Ft/q árért.

190 A ceglédi dolgozók 1947. október 6-án párt- és tömegszervezeti üléseken javasolták küldöttség küldését Budapestre. Követelték az árak letörését, a spekuláció és árdrágítás megszüntetése érdekében munkás^népbíróságok felállítását. A munkanélküliség felszámolására építőmunkák szervezését javasolták. Kérték, hogy a helyi Földművesszövetkezetnek nagyobb összegű pénzt juttassanak, mert bár milliókat érő vagyona van, de tőke hiányaiban csak vegetál. A nagy értékű borpince üresen áll, de a bor bevásárláshoz kölcsönt nem kaptak. Bár a küldöttség ezúttal nem ment Budapestre, a követelések jól jelzik a legégetőbb gondokat. 1947 decemberére sikerült az őszi szántást-vetést a tervezett területen elvégezni. Ez a törpe- és kisbirtokosoktól ismét jelentős erőtfeszítést igényelt, mert traktor és iga hiányában ezt mindig egy kicsit megkésve és a legnagyobb kínok közepette tudták csak biztosítani. A ceglédi társadalom helyzetének alakulását az 1947-es évről szóló polgármesteri jelentés pozitívan összegzi. Bár a költségvetést az év második felében 67%-kal emelték — a város lakossága ezt is teljesítette. (Pedig az eredeti költségvetést is feszítettnek és teljesíthetetlennek tartották!) Elégedetten állapították meg, hogy a lakosság az adófizetést igyekezett teljesíteni, a parasztság a beszolgáltatásnak 96%-ban tett eleget. Jelentősen fejlődött az egészségügy: a születések száma növekedett, a közegészségügyi szolgálat javult. 1947-ben a város már 100 muhkásgyereket tudott nyaraltatni a Tisza partján.

191 1947-ben tovább folytatódott a városépítés is: helyreállították a gimnáziumot, bővítették a piacot és megkezdődött a belterületi utak kövezése.

192 A 3 éves terv legelső lépéseként a város saját erejéből bővítette a villamos hálózatot és a közvilágí-