Ikvai Nándor szerk.: Cegléd története (Studia Comitatensia 11. Szentendre, 1982)

V. A város fejlődése a felszabadulás után - 1. Cegléd társadalmi, gazdasági története a felszabadulástól a fordulat évéig (Boőr László)

hány száz hold földet kellett a fennálló törvényes rendelkezések értelmében a régi (tulajdonosoknak visszaadni!" — az állandó támadások hatására még azok is bizonytalanságban voltak, akik juttatott földjét tulajdonosaik nem követelték vissza. Csala István, a Földigénylő Bizottság elnöke írta: „Közérdekűnek tartjuk, hogy kormánybiztos foglalja el minél hamarabb helyünket."

102 A Földigénylő Bizottság tevékenységének állandó támadása gyakorlatilag a bizottság széteséséhez vezetett. Az 1945-ös nemzetgyűlési választásokra felizzott politikai hangulat közepette dr. Donath Ferenc, az Országos Földbirtokrendező Tanács alelnöke érkezett Ceglédre. A városháza közgyűlési termében tartott népgyűlésen dr. Donath Ferenc megállapítása szerint a Ceglédi Földigénylő Bizottság törvényellenességeit nem követett el, de kétségtelen, hogy a telekkönyvezés — amely a juttatást vélegessé teszi — ,,az egész országban talán itt van a legjobban elmaradva". „Sok volt a marakodás, sok volt a széthúzás, kevés a munka" — állapította meg az OFBT alelnöke. Hangsúlyozta ugyanakkor a földreform legnagyobb gondját, legnagyobb nehézségét: „A föld önmagában még nem elég ... iga nélkül, felszerelés ,nélkül, tőke nélkül jutottak ehhez a földhöz." Legfontosabb feladatnak az igásállatok biztosítását itanboibta, majd a mezőgazdasági gépek, eszközök beszerzéséhez ígért segítséget: „Akkor, amikor az urak még azon gondolkoztak, hogyan szerzik vissza a földet, hogyan semmisítsék meg a földreformot, a mi fejünk azon főtt, hogy hogyan fogunk kaszát, kapát és egyéb mezőgazdasági gépeket szerezni a földhözjuttatottaknak." Említi az emberi nehézségeket is: „A földhözjuttatottak le vannak rongyosodva ... Esztendők óta nem jutottak sem bakancshoz, sem textilanyaghoz, háztartásukból a legszükségesebb dolgok hiányoznak. Éhes gyomorral nem lehet dolgozni." Végül termelési és mezőgazdasági hitelek igénylésére szólította fel a ceglédieket, melyre Hanga Pál így válaszolt: „Pénz kevés van, az is értéktelen. (Kérjük, hogy kapát, kaszát, ekét, felszerelést adjanak pénz helyett."

103 A népgyűlésen Csala István és a korábbi bizottság lemondott, az új Földigénylő Bizottság elnöke Török Zselénszki János, alelnöke pedig ifj. Szálkai István lett. Az 1945. november 4^én tartott nemzetgyűlési választások után a volt birtokosok — maguk mögött érezve egy koalíciós párt többé-kevésbé nyílt támogatását — november—december hónapban dühödt támadást indítottak földjük visszaszerzéséért. A követelések alapja legtöbbször az volt, hogy mivel a rendelet szerint 200 holdig mentesülnek az igénybevétel alól a földműveléssel hivatásszerűen foglalkozók — a korábbi „úri birtokosok" sorozatosan igazolták földműves foglalkozásukat, „hivatásukat". Az ideológiát dr. Kerék Mihálynak — ceglédi kisgazda családból származott — az Országos Földhivatal ügyvezető igazgató járnak egyik cikke adta meg, melyben hibáztaitta a földigénylő bizottságok munkáját; „Sokszor nem törődtek a rendeletekkel és rengeteg olyan birtokol is szétszórtak, amelyekhez a rendelet értelmében nem lett volna szabad hozzányúlni.. ."

104 Így számos ceglédi volt földbirtokos nyújtotta be perigényét az Országos Földbirtokrendező Tanácshoz, akiket fővárosi ügyvédek, kisgazdapárti politikusok támogattak. Az 1945. október 31-én megválasztott, majd november—december hónapban a megerősítés céljából többször átalakított

105 Ceglédi Földigénylő Bizottság megpróbálta a jogtalan követelések útját állni. A volt tulajdonosok által kezdeményezett perek tárgyalására — a Földigénylő Bizottság kérésére — Cegléden (került sor. A bizottság tagjai bíztak abban, hogy a vitatott állítások helyben jobban kivizsgálhatok, több tanút lehet felhasználni. A perújító tárgya436