Ikvai Nándor szerk.: Cegléd története (Studia Comitatensia 11. Szentendre, 1982)

V. A város fejlődése a felszabadulás után - 1. Cegléd társadalmi, gazdasági története a felszabadulástól a fordulat évéig (Boőr László)

részén élőkhöz. A szovjet katonaság segítségével november végére megtörtént a szolnoki vasútvonal helyreállítása — amely a kezdeti katonai célforgalmon túl — rövidesen a polgári lakosságnak is rendelkezésére állott. A szovjet hadsereg közvetett és közvetlen segítsége nagyon sokat jelentett az élet megindításában. Az egyik legjelentősebb segítségük közvetlenül a háborús események után a villany- és vízellátás biztosítása volt. Segítségükkel sikerült a városi villamosmű egyik generátorát helyreállítani, de a későbbiek során is gyakran kellett a városparancsnokhoz fordulni üzemanyagért, élelemért vagy igaerőért. A Vörös Hadsereg ceglédi magatartása is alátámasztja a Magyarország történetében írottakat: A „Vörös Hadsereg megadta mindazt a segítséget, amit egy harcban álló hadsereg adhatott. A szovjet község- és városparancsnokok vitték a. falvak és városok életébe a rend- és szervezettség első elemeit. ... bár formailag megszálló csapatok voltak, de már a felszabadulás másnapján magyar kézbe adták a helyi irányítást, segítettek a legégetőbb közellátási, közigazgatási problémák megoldásában."

5 Az élet megindulása, az életkörülmények javulása azonban nagyon lassan haladt. A polgármester 1944. december 21-én kelt jelentése meglehetősen sötét képet festett.

6 A közélelmezés nem kielégítő, a piaci forgalom ekkor kezdett megindulni. Nagyon kevés ipari üzem dolgozott, az iparosok nem kaptak megrendelést. A kereskedelmi tevékenységet ellátó üzletek csekély számban nyitottak ki, azokban is kevés volt az áru, terjedt a cserekereskedelem. A polgármester megállapítása szerint az életszínvonal lesüllyedt, egészségi állapotok leromlottak. A közbiztonság nem kielégítő, a polgári személyeket gyakran érték támadások, a különféle lopásoknak sem igen tudtak gátat vetni. Az újjászervezett rendőrség (50 rendőr, 7 detektív) fegyvert nem viselt, a külterületi csendőrség felállítása ekkor volt folyamatban. A vasút csak katonai szállítást végzett. Újság, nyomda nem volt. A legsürgősebb romeltakarítással elfoglalt város azonban mindennap egy kicsit előrébb lépett. Az iskolák fokozatosan nyíltak meg, december 24-én a Járásbíróság is megkezdte működését. A katonai parancsnokság utasítására határozottan hozzáláttak az elhagyott lakások, ingóságok és árukészletek fokozott védelméhez.

7 A Városi Tanács hozott határozatot a közmunkát nem teljesítőkkel szembeni bírságról,

8 a közmunka-kötelezettség bevezetéséről.

9 1945. január elején szigorú rendeletet adott ki a polgármester, amelyben elrendelte az üzletek kinyitását. A jobb áruforgalmat kívánták elősegíteni azzal az intézkedéssel, hogy az üzletek mindent árusíthattak, nemcsak azt, amire engedélyük volt.

10 Tanácsülés hozott határozatot — az MKP javaslatára — a fosztogatók és a tolvajok szigorú megbüntetéséről, internálásáról.

11 A kenyérhiány enyhítése érdekében utasították a pékeket, hogy ameddig a lakosság kenyérrel ellátva nincs, addig semmiféle süteményt nem készíthetnék. A kilátásba helyezett büntetés itt is az internálás.

12 A Villamosmű január 25-én korlátozta az áramfogyasztást: „Fogyasztóink 25 wattos égőnél erősebbet nem égethetnek, és egyszerre csak egy égő éghet. Magánirodák és üzletek egyelőre áramot nem kaphatnak."

13 Szigorú rendelet, de szükséges. 1945. január 19-én történt kísérlet a Ceglédi Gazdasági Egyesület megalakítására, amelybe az FKGP 9, az MKP 7, az SZDP 4 tagot küldött.

14 Ez az egyesület nem bizonyult elég hatékonynak. Március 17-én újjáalakult — kiegészülve a volt Ceglédi Nép- és Gazdakörrel —, és ekkor már hatékonyan tudott dolgozni kitűzött céljáért „a mezőgazdasági kultúrának minden módon