Ikvai Nándor szerk.: Cegléd története (Studia Comitatensia 11. Szentendre, 1982)

IV. A kapitalizmus kora - 8. A város a második világháború alatt, felszabadulás (Pataki Ferenc)

utcákat tétova menekülők kocsijai lepték el, kiket a menetelő katonai oszlopok sokszor az útszélre sodortak. A tanácstalanság és félelem mindenkit bizonytalanná tett. A város felszabadulása 1944. október 28-án este Malinovszkij marsall — a Duna—Tisza közén felzárkózó 2. Ukrán Front parancsnoka — telefonon értesítést kapott a főparancsnokságtól, hogy haladéktalanul indítson támadást Budapest gyors elfoglalására. A parancs vétele után Malinovszkij marsall azonnal utasította Slemin altábornagyot, a 46. hadsereg parancsnokát: „.. .vegye állományába a 2. gárda gépesített hadtestet, október 29-én 14.00-kor indítson támadást Kecskemét— Budapest általános irányban... A balszárnyon zárkózzon fel a Dunára. Október 30-án estére jusson ki Nagykőrös—Lajosmizse—Izsák vonalára. A 2. gárda gépesített hadtesttel érje el Cegléd—Albertirsa—Örkény körzetét..." Egyidejűleg intézkedett, hogy a Tisza bal partján levő 7. gárdahadsereg: „.. .készüljön fel október 30-án a támadás megindítására. Még október 30-án estére érje el Tószeg—Nagykőrös terepszakaszát.. ,"

76 A támadásra kijelölt szovjet—román magasabb egységekkel szemben: a 3. magyar hadsereg hét gyengén felszerelt hadosztálya volt védelemben, Heszlényi József vezérezredes parancsnoksága alatt. A rövid tüzérségi előkészítés után megindult támadás estig: Alpár—Kiskunfélegyháza—Jánoshalma szakaszon 8—10 km tért nyert. A lövészek által tört résben harcba vetett 2. gárda gépesített hadtest Alpár—Kiskunfélegyháza közötti vonalról Kecskemét felé tört előre. Október 30-án az ellentámadásra induló német páncélosok — a 24. német páncélos hadosztály — heves küzdelem után Kecskemét déli részébe szorult vissza. A németek Hitler parancsára ismételt ellenlökésekkel próbálták megakadályozni Kecskemét elfoglalását. A térségbe — Cegléd körzetébe — irányították a 23. német páncélos hadosztályt is, megerősítve az 503. nehézpáncélos zászlóaljjal.

77 A 23. és 24. német páncélos hadosztályok Cegléd, délkeleti területéről Nagykőrös irányában mért csapással akarták az időközben körülzárt Kecskemétet felmenteni. Október 3L-én délután a 23. páncélos hadosztály már beérkezett Nagykőrösre, s jelentős csapást indított Kecskemét irányába, hogy tehermentesítse az erősen szorongatott 24. páncélos hadosztályt. Ezt a támadást azonban a városba időközben benyomult 37. lövészhadtest három hadosztálya visszaverte és november 1-én befejezte Kecskemét megtisztítását.

78 Október 30-án kora reggel bekapcsolódott a támadásba a 7. gárdahadsereg is. A támadás első hullámát Tószeg—Tiszajenő—Tiszaug szakaszon védő 20. magyar hadosztály erősen hátráltatta, így estig csak 6 km-t nyomultak előre a szovjet—román csapatok.

79 Malinovszkij marsall a támadás ütemét lassúnak ítélte meg, ezért november 1-én utasította a 46. és 7. gárdahadseregek parancsnokait a támadás ütemének a meggyorsítására. A 46. hadsereg parancsnokának azt a parancsot adta, hogy „... vegye állományába a 4. gárda gépesített és a 23. lövészhadtesteket. Határozott ütemben folytassa a támadást és november 4-re vegye birtokba Budapestet... a hadsereg jobbszárnya 2-án reggelre foglalja el Cegléd—Örkény—Kunszentmiklós terepszakaszt.. ."

80 Malinovszkij marsall jól látta a támadás meggyorsításának szükségességét. Teljesen tisztában volt azzal, hogy a német „Dél" hadseregcsoport átcsoportosítása — ha nagy veszteségek árán is — Budapest megerősítését szolgálják. 415