Ikvai Nándor szerk.: Cegléd története (Studia Comitatensia 11. Szentendre, 1982)
IV. A kapitalizmus kora - 8. A város a második világháború alatt, felszabadulás (Pataki Ferenc)
November 1-ét követően felgyorsult ugyan a szovjet támadás üteme: a 2. gárda gépesített hadtest — együttműködve a 23. lövészhadtesttel — november 2-án estére elérte Dunaharaszti—Ócsa—Alsónémedi körzetét, de ott a megerősödött német hadosztályok megállították. A kialakult helyzetben FretterPicó — a „Dél" hadseregcsoport parancsnoka — új védelmi vonal létrehozására tett intézkedéseket. Budapestet a III. páncélos hadtest, Vecsés—Cegléd arcvonalszakaszt a LVII. páncélos hadtest védett. 81 Ebből csupán két hadosztály volt magyar — a 23. gyaloghadosztály és az 5. póthadosztály —, a többi felmorzsolódásban. A 3. magyar hadsereg mint harcoló seregtest november 3-val megszűnt. 82 November 3-ra a német parancsnokság lényegében befejezte a budapesti hídfő megerősítését, melyben Cegléd térségének jelentős szerepet szánt. A város területén csoportosult 23. és 24. német páncélos hadosztály erőivel a Budapest alá érkezett szovjet csapatokat szándékozták oldalba, hátba irányuló csapásokkal szétzúzni. Az így megszervezett új védelmi vonal jelentősen megnehezítette a támadó szovjet csapatok helyzetét. November 3-án a két gépesített hadtest erős légitámadással és együttműködve a vonalába felzárkózott két lövészhadosztállyal: sorozatosan rohamozta Budapest délkeleti peremét, de ismételt erőfeszítései sikertelenek maradták. 83 November 4-én a 46. hadsereg csapatai újból kísérletet tettek Budapest elfoglalására. A megváltozott erőviszonyok következtében ez a támadás sem járt eredménnyel. Az arcvonal jobbszárnyán: Cegléd és Szolnok térségében másként alakult a katonai helyzet. November 3-án a kora reggeli órákban a 9. román lovas hadosztály a 27. szovjet harckocsiezred támogatásával felszabadította Ceglédtől keletre levő Törtei községet. A községben gyülekező páncélosok, szovjet és román lövészek a délutáni órákban északra fordultak, felszabadították a tanyákkal teleszórt hatalmas síkságot: estére elérték a Cegléd—Abony közötti vasútvonalat. 84 November 3-án Ceglédtől délre a szőlőkkel és gyümölcsösökkel települt határrészen még utóvédharcok bontakoztak ki, hogy ezzel a városból történő visszavonulást biztosítsák. így a Cegléd—Nagykőrös közötti műút és a Csemőnek tartó bekötő út kiindulásánál közel háromórás tűzharc keletkezett, melynek a Rónatelep irányából fenyegető szovjet átkarolás veszélye vetett véget. 85 November 2-án este Nyársapát vasútállomáson kivagonírozott 55. magyar utász pótzászlóalj 3-án reggel védőállást foglalt az állomástól 'délre — meredeken a műútra és vasútra — a gógányi lapostól balra a Kőrös-^érig. Velük szemben alig volt mozgás, de a szárnyákon erős szovjet egységek vonultak északra. Estére a zászlóalj veszteség nélkül Ceglédre bevonult. 86 Utána a 2. gárda gépesített hadtest előőrsei elérték a város déli részén folyó Garje patakot. A szovjet és román csapatok november 4-én reggel 6—7 óra tájban indultak Cegléd felszabadítására. Az éjjel kiépített hevenyészett védelmi vonalakat — Cegléd—Nagykőrös közötti vasúti töltés és a Gerje patak partja — rövid gyalogsági tűz után minden ponton átlépték. A város déli része már a reggeli órákban felszabadult: a Körösi úton, Csutak Kálmán utcán, Mizsei úton és a Bacsó Béla úton jött be a szovjet gyalogság. Keletről a Csengeri szőlőket átfésülve lassabban haladtak a román lövészek, itt a vasútállomás felé visszavonuló 20. magyar hadosztály maradványai egyes utcakereszteződéseknél — a Folyó és a Thököly utcáknál — tüzelőállást foglaltak a Kátai út felé tartó kocsioszlop biztosítására. 87 A délről bevonuló szovjet felderítés tudott a városházánál maradt erős német utóvédről és a Pesti út védelméről. Az ellenállás felszámolása délután 4 óra 416
