Ikvai Nándor szerk.: Cegléd története (Studia Comitatensia 11. Szentendre, 1982)

IV. A kapitalizmus kora - 6. Cegléd a Horthy-korszakban (Nagy Lajos)

zet felállításának a gondolata 1921-ben merült fel, az amerikai vöröskereszt vállalta az intézet felállítását, berendezését, felszerelését. A város helyiséget engedett át erre a célra és gondoskodott a fűtésről és a világításról.

141 1923-ban B. Molnár Elemér városi képviselő egy házat és egy telket ajánlott fel szülőotthon részére. Ebben 35 ágyas női kórházat létesítettek, ez 1927-ben nyílt meg.

142 A város egészségügye azonban sokkal több iritézményt és intézkedést igényelt volna. 1927-ben írták, hogy a Cegléden elhaltaknak 33%-a tüdőbajban halt meg.

143 A tanyákon több mint 10 000 ember élt, s 1930-ban a városi főorvos írta, hogy „a külterület közegészségügyi helyzete nagyon szomorú. Tömegesen vannak odakint is a fertőző tüdőbajosok, rendkívül elterjedt a vérbaj és aránylag kilencszer (annyi csecsemő hal meg külterületen, minit iá közegészségügyileg jobban megszervezett, szorosan vett városi területen, és a valamikor híres emberanyag kicsinye és nagyja a degenerálódás képét mutatja."

144 A kórház tüdőbetegosztályénak megvalósíitásáit még 1933-ban is csak tervezték.

145 A városnak nem volt pénze a kórház fejlesztésére, s 1941-ben kérte, hogy állami kezelésbe vegyék. A kórház betegállományának több mariit Чз-ъ. a környező községekből és városokból került ki.

146 Az 1930-as években a város egészségügyi ellátására egészségházat állítottak fel.

147 Ennek a célja az iskolás és óvodás gyermekek egészségvédelme, a nemi betegségek és a tuberkulózis elleni védelem, valamint a fertőző betegségek elleni fokozottabb védekezés volt. 1936-ban iskolafüidőt létesítettek.

148 A város egészségügyi állapotaira igen jellemző az a szomorú tény, hogy a városi orvosi ellátottság szempontjából Cegléd Magyarország megyei városai közül az utolsó helyet foglalta el. A polgármesteri programban szereplő színházépítésből semmi nem lett. A nyári hónapokban működött alkalmi társulat Cegléden, télen csak a két mozi állott a közönség rendelkezésére. A polgári fiú- és leányiskola építésére nem került sor. Pedig különösen a polgári fiúiskola volt anmyina rossz állapotban, hogy Cegléd szégyenének nevezték, és megállapították róla, hogy épülete, amely egykor büntetőintézet céljára készült, annyira elavult, „hogy még az állandó tatarozás mellett sem felel meg az egészségügyi és pedagógiai követelményeknek ... A termek kicsinyek, sötétek, nedvesek .. ,"

149 A polgári iskolákra pedig igen nagy szükség lett volna, hiszen annyira zsúfoltak voltak, hogy rendszeresen vissza kellett utasítani a jelentkezőket.

150 Míg a gimnáziumi tanulók létszáma a két világháború között a felére csökkent, addig a polgári iskolák tanulóinak létszáma megkétszereződött.

151 A városban (a külterületen) 18 állami elemi iskola működött. Ezeknek nagy részét a két háború között állami költséggel fejlesztették. A belterületen egyházi elemi iskolák működtek. Működött még női kereskedelmi szaktanfolyam, iparos és kereskedelmi tanonciskola,

152 s a város az 1920-as évek végén önálló gazdasági népiskolát létesített, amely a 12—15 éves gyermekek gazdasági irányú továbbképzését szolgálta.

153 A gazdasági népiskola ellen azonban sok volt a panasz, eléggé népszerűtlen volt, mivel az iskola gazdaságában a gyermekeket dolgoztatták, az elméleti oktatás nem volt kielégítő.

154 Óvoda hat volt a városban, és ezekben több mint 500 gyerek nyert elhelyezést. Többet férőhely hiányában nem tudtak befogadni. Évről évre tömegesen jelentkeztek, és maradtak ki a gyerekek az óvodából. Különösen a város külterületén lett volna égető szükség napköziotthonos óvodákra, mert a tanyákon — mint az egyik polgármesteri jelentésben olvasható — „a gyermekek százai vannak gondozatlanul".

155 Ehhez a nem megnyugtató kulturális képhez tartozik még, hogy Cegléden igen nagy volt az analfabéták száma, 1930-ban 372