Ikvai Nándor szerk.: Cegléd története (Studia Comitatensia 11. Szentendre, 1982)

IV. A kapitalizmus kora - 6. Cegléd a Horthy-korszakban (Nagy Lajos)

A kormány a termelőkön a boletta (gabonajegy) bevezetésével próbált segíteni. A vevő a gabona forgalmi árának pénzben való kifizetésével egyidejűleg 3,—, 5.— pengő értékű gabonajegyet is köteles volt adni mázsánként a vásárolt gabona után a termelőnek, aki ezt a gabonajegyet, bolettát vagy köztartozásai kifizetésére használhatta fel, vagy készpénzre beválthatta. Ez a bolettarendszer azonban a legkevésbé sem segített azokon, akik erre valóban rászorultak volna. Segített azokon, akik sok gabonát tudtak termelni, tehát a nagybirtokosokon és a nagygazdákon, de azokon nem, akiknek csak az évi kenyérre valójuk termett meg. Akiknek pedig semmijük sem termett, azoknak a terheit csak fokozta, ugyanis mint Cegléden is történt, a pékek a kenyér árát a boíettarendelet életbe léptetésekor nyomban felemelték 10 fillérrel, és tartották ezt az árat dacára annak, hogy a búza ára a boletta életbe léptetése óta 4—5 pengővel lejjebb esett. A városban dolgozó szőlőmunkások pedig nem juthattak ariatáishoz sem, nem tudták télire való galbonájuikat beszerezni, nem volt aranyi keresetük, hogy 1—1 mázsa búzát vagy rozsot meg tudták volna venni.

81 A nélkülözés nyomorrá fajult, az elkeseredés növekedett,

82 mint a polgármester jelentette 1932-ben az alispánnak. Az ellátásra szorulók száma 1931. szeptember 26-án 1800 család, három családtaggal számítva tehát 7200 személy volt (földmunkás 800, törpebirtokos 500, egyéb 500 család). 1200 személyes ínségkonyhára volt szükség, és a téli hónapokra havi 720 q ínséggabonára.

83 A munkanélküliek száma 1932 elején a következő volt:

84 január 5. 4157 március 19. 5851 április 22. 5657 A hatóságok segélyezéssel, ebédeltetési akcióval, a munkanélküliek foglalkoztatásával (közmunka, ínségmunka) próbáltak a bajokon segíteni.

85 Mindez azonban kevés volt ahhoz, hogy a város lakosságának mintegy 15%-át eltartsák, és ugyanakkor a város lakosságának nagyobbik része, ha nem is munkanélküli volt, de a válság következtében egyre jobban elszegényedett. Ebben az időszakban 281 birtokot (3388 kat. hold) nyilvánítottak védetté,

86 többet csak azért nem, mert a gazdák idegenkedtek az állam ellenőrzésétől. 1933 elején pedig a MÁV osztálymérnöksége feloszlatásának, a fűtőház megszüntetésének és a járásbíróság területe egy részének lecsatolása és más ítélőtábla kerületéhez való kapcsolásának a terve ha megvalósult volna, a város helyzetének további romlását, a kereskedelem és az ipar hanyatlását vonta volna maga után, és nem lett volna hatás nélkül a mezőgazdaságra sem.

87 Ugyanis Cegléd a bírósági kapcsolat révén 130 000 kat. holdnyi terület 82 000 lakosának volt a természetes piaca.

88 1934—35 körül kezdett ismét életre kapni a város, és eleinte lassú, s csak 1940 körül gyorsabb ütemben fejlődni. A munkanélküliség azonban továbbra is fenyegetett. 1934 és 1939 között az ínségákcióban részt vevők száma (családfők és a lélekszám szerint) a következő volt:

89 1934 1937 1938 1939 cs.-fő lélek cs.-fő lélek cs.-fő lélek cs.-fő lélek Munkanélküli 344 2577 761 2540 739 2429 590 2029 Munkaképtelen 154 453 385 1392 227 795 149 671 Összesen 498 3030 1146 3932 966 3224 739 2700 365