Ikvai Nándor szerk.: Cegléd története (Studia Comitatensia 11. Szentendre, 1982)

IV. A kapitalizmus kora - 6. Cegléd a Horthy-korszakban (Nagy Lajos)

Tehát míg a ceglédi gazdaréteg 1934 után fokozatosan megerősödött, amiben nagy szerepe volt az állami beavatkozás által tartott áraknak, amelyek mint írták „a mezőgazdaságolt niagymértékben rentábilissá teszik",

90 addig a föld nélküli mezőgazdasági munkások szegénysége csak igein lassú ütemben enyhült. Ez okozhatta azt, hogy a nagykőrösi kaszáskeresztes mozgalomnak Cegléden is sok híve akadt.

91 1939 nyarán komolyabb mozgalom is volt Cegléden. „Már az aratáskor történtek szórványosan szerződésszegések" — jelentette a polgármester az alispánnak —, „amelyek azonban egyezséggel végződtek. A csépléssel kapcsolatban már nagyobb mértékben jelentkezett a munkásmozgalom. A szerződött gépmunkások a szerződéstől eltérő feltételeket követeltek, s a munkát abbahagyták vagy munkába sem álltak. Ezek, valamint számosan az újonnan szerződtetni szándékolt munkások, teljesíthetetlen bérköveteléseket támasztottak vagy túlzott bérért végezték munkájukat. Emiatt a cséplés késedelmesen folyt és folyik." A mozgalom okai kiderítésére a caendőnség és a rendőrség széles körű nyomozást indított.

92 Nyilvánvalóan összefüggött a mezőgazdasági munkásoknak ezzel a mozgalmával az a harc, amelyet a kis szőlőbirtokosok vívtak a hegyközség megalakítása ellen. „Az egyholdasok lázadását"

93 — ahogy egy korabeli ceglédi újság nevezte ezt — a hegyközségekről, valamint a szőlő- és gyümölcsgazdálkodásról szóló 1938. XXXI. te. váltotta ki, ugyanis ennek a törvénynek értelmében 1939 elején Cegléden is meg kellett volna alakítani a hegyközséget.

94 Mivel a város határában három hegy, összefüggő szőlőterület volt, a Csemő (1800 kat. hold), az Ugyer (1400 kat. hold) és az öreghegy (1500 kat. hold), eleinte úgy tervezték, hogy három hegyközséget alakítanak. A hegyközségek feladata az volt, hogy a szőlőhegyeken a rendet fenntartsák, a szőlők telepítését, gondozását irányítsák, ellenőrizzék, segítsék a gazdákat a védekezőanyagok beszerzésében, a napszámbéreket megállapítsák stb. A törvény az exportképes szőlő- és gyümölcstermelést akarta előmozdítani. A hegyközség fenntartása hegyközségi járulékból történt volna.

95 A hegyközség megalakításának a gondolata hatalmas ellenállást váltott ki, s ezzel kapcsolatban régóta felgyülemlett sérelmek, keserűségek robbantak ki az egyholdasok és félholdasok népes táborában. Kezdetben még csak attól féltek, és azért óvakodtak a hegyközségtől, hogy majd kivágatják a szőlőkből a gyümölcsfákat, de az 1939. január 18-ra összehívott első alakuló közgyűlés emellett még azért is oszlott széjjel eredménytelenül, mert sokallták a három hegyközség alakításával járó magasabb járulékot.

96 Februárban ismét összehívták a közgyűlést, és ezen ismét leszavazták a hegyközséget. Ami ezen a közgyűlésen történt, az mutatja, hogy a hegyközség csak alkalmat adott az évek óta felgyülemlett indulatok kitörésére. „A ragályként fertőző demagógia áldozatai már ezek a kérgeskezű, szélszikkasztotta emberek — írta az egyik újság tudósítója —, akik báránybőr sapkában, zsíros kalapban és micisapkában ültek szemben a polgármesterrel, akik az urak és vasaltnadrágosok felé csak azt tudták kiáltozni, hogy »könnyen beszélnek, mert tele van az ínyük-«." A polgármester Unghváry Józsefet (faiskola-tulajdonost, 2600 hold bérlőjét) akarta megválasztatni hegyközségi elnöknek. Hallani sem akartak róla, a „hóhérunk lenne" — kiabálták. „Szó volt mindenről, szőlőmetszésről, napszámról, tejszövetkezetről, tehéncsordákról, urakról és napszámosokról, tüdőbajról, kartellről és pajzstetűről, lyukas lábbeliről és kormánypolitikáról, csak épp a hegyközségről nem."

97 Hiába volt bármilyen agitáció,

98 az egyholdasok nem voltak hajlandók 366