Ikvai Nándor szerk.: Cegléd története (Studia Comitatensia 11. Szentendre, 1982)

IV. A kapitalizmus kora - 5. Cegléd az első világháború alatt, a polgári demokratikus forradalom, Tanácsköztársaság (1914–1919). (Nagy Dezső)

„Remegő, gyáván ostoba emberek járnak, közöttünk, akik félve isszák be az ellenforradalmi rémhíreket és citerázva adják egyre-másra tovább, hogy megrémítsék, gyöngítsék a szocialista hitükben könnyen megingatható embereket. Ne tűrjük meg az ilyeneket. A Tanácsköztársaság védi hatalmát és eltiporja ellenségeit!"

40 Július közepén a statárium, a városban állomásozó katonaság, a Vörös Gárda és a szigorú megtorlással fenyegető rendeletek ellenére a zsírhiány miatt újabb asszonylázadás tört ki. Az asszonyok nem értették meg, hogy a dolgozók bizalmából választott MT nem azért nem ad, mert nyerészkedni akarna, hanem azért, mert nincs miből. A meglevő maradék zsírkészletet a Vörös Hadseregnek kellett átengedni. Hiába, „keménykedtek" a városi hatóságok, mert a jelizgatott asszonyok tömegében ott voltak a saját feleségeik és más hozzátartozóik és ezek ellen nem voltak képesek határozott intézkedéseket hozni — ami emberileg érthető is. így csak az újság hasábjain „lövöldöztek rájuk" — nem sok eredménnyel: „Azok az asszonyok, akik a városháza előtt kiabálni szoktak, mert mindig ugyanazokat a piros blúzokat és barna fejkendőket látjuk felvonulni — azok az asszonyok nemcsak hogy nem szocialisták, de talán ha ők nem is tudják: ellenforradalmár ok! Ellenforradalmárok azért, mert meg akarják bontani a küzdelmekkel elfoglalt proletárállam rendjét és ahelyett, hogy a megfelelő fórumok: szakszervezet, MT elé vinnék panaszaikat, az utcán próbálnak hangulatot teremteni maguk mellett. Az asszonyok legyenek türelemmel, ha nem akarják a legrosszabbat, — hogy a proletárököl tapassza be a legjobban kiabálók száját."

50 Élelem ugyan nem lett ettől a városban, de az ilyen és hasonló zendülések országosan is siettették a Tanácshatalom [bukását. A munkáshatalom utolsó napjai a városban. 1919. augusztus 2-án országosan ismertté vált a Tanácskormány lemondása, s a szakszervezeti vezetőkből álló Peidl-kormány megalakulása. A Népszavában felhívást adtak közre „Magyarország népeihez" címmel, amelyben az új kormány első intézkedése közé tartozott, hogy „mindenki a helyén marad, s az eddigi érvényes rendeletek továbbra is érvényben maradnak. E félrevezető rendelet következménye volt, hogy a beözönlő román csapatok és úri cinkosaik a ceglédi direktórium vezetőit és munkatársait minden nehézség nélkül elfoghatták, s kitölthették rajtuk, rég visszafojtott bosszújukat, így történt ez Cegléden is. Augusztus 2-án — a fenti rendelet értelmében a helyi direktórium vezetői és más munkatársai bementek hivatalukba és végezték a dolgukat. Zsadon Miklós, aki a direktórium elnöke volt 1958-ban elmondta nekem, hogy e napon román katonák jelentek meg a városházán egy tiszt vezetésével és azt kérdezték tőlük, hogy kinek a nevében gyakorolják itt a hatalmat. Ők azt válaszolták, hogy a dolgozók választották meg őket. Erre a kijelentésre át kellett adniuk a kulcsokat dr. Kolofont József korábbi városi főjegyzőnek, aki a Tanácshatalom időszakában is a városházán működött; majd hazaküldték őket. A rejtekhelyükről előbújt volt városi vezetők denunciálására, ezután a lakásukon letartóztatták, majd a helyi fiatalkorúak fogházába zárták őket, itt várták, hogy ügyük az ellenforradalom vérbírósága elé kerüljön. A Tanácshatalom véget ért Cegléden. 351