Ikvai Nándor szerk.: Cegléd története (Studia Comitatensia 11. Szentendre, 1982)

IV. A kapitalizmus kora - 5. Cegléd az első világháború alatt, a polgári demokratikus forradalom, Tanácsköztársaság (1914–1919). (Nagy Dezső)

íme, a Tanácshatalom ceglédi helytörténete előzményeiben egyetemben. Ha végiglapozzuk az eseménydús néhány hónap történetét, melyben kevés siker és sok kudarc követte egymást, felmerül a kérdés, hogy nern voltne hiábavaló a küzdelem a Magyar Tanácsköztársaságért? Nyugodtan felelhetjük, hogy nem volt hiábavaló! Hiszen a világon először a magyar proletárok követték a Nagy Októberi Szocialista Forradalom világraszóló példáját. S a magyar — bennük a ceglédi dolgozók — helytállása segítette, lelkesítette más országok munkásait, harcaikban a nemzetközi tőke uralma ellen. Az elért eredmények s a hatalomban való járatlanság miatt adódó hibák pedig tanulságul szolgáltak a magyar és nemzetközi munkásmozgalom számára egyaránt. Az ellenforradalom évtizedei iaiatt az első proletárdiktatúra eleven emléke biztatta a dolgozókat, hogy lesz még szabadulás. Ë dolgozat legyen emlékjele mindazoknak az elvtársaknak — neveseknek és névteleneknek —, akik 1919-ben valóban „életüket és vérüket" nem kímélve küzdöttek a maguk helyén, a dolgozók uralmának megszilárdításáért: a Magyar Tanácsköztársaságért — Cegléd városában. S talán eljutott hozzájuk Lenin üzenete: „A magyarországi első Tanácsköztársaság veresége után következik a győzelmes második."