Ikvai Nándor szerk.: Cegléd története (Studia Comitatensia 11. Szentendre, 1982)

IV. A kapitalizmus kora - 5. Cegléd az első világháború alatt, a polgári demokratikus forradalom, Tanácsköztársaság (1914–1919). (Nagy Dezső)

a fővárosból küldtek a lap munkájának segítésére. Feladatának teljes mértékben eleget tett. Később — az ellenforradalom vésztörvényszéke 8 év fegyházzal „jutalmazta" szerkesztői tevékenységét. Az összes Ceglédre vonatkozó forrásanyag teljes ismeretében elmondhatjuk, hogy az elmúlt száz év során a Népakarat volt a legjobban szerkesztett ceglédi újság. 4. A helyi szervek gazdaságpolitikája a) Ipar: A Kormányzótanács március 26^án kiadott IX. számú rendeletével köztulajdonba vette mindazokat az ipari és egyéb üzemeket, amelyek munkáslétszáma a 20-at meghaladta. Ezzel az intézkedéssel megteremtették a szocialista gazdaság alapjait. Cegléden jóformán még középüzemek sem voltak: ezért a munkások kívánságára a 20-nál kevesebb munkással dolgozó üzemeket és egyéb vállalkozásokat is szocializálták. Április végén arról értesülünk a helyi lapból, hogy Cegléd az Alföldön élen jár az államosításban. Ez időpontig szocializálták a bankokat, malmokat, szállodákat stb., s dolgoztak a temetkezési vállalatok, kéményseprő vállalatok, sportegyesületek államosításán is. A meglevő hibák és tévedések ellenére a munkás üzemi szervezet kiállta a próbát. b) Parasztpolitika: A száz holdnál nagyobb birtokok kisajátításával megszűnt a parasztság évszázados elnyomatása. De azzal, hogy a Kormányzótanács a szocializált nagybirtokokat nem osztotta fel a parasztság között, hanem egy tagban hagyta és szövetkezeteket hozott létre helyettük, súlyos hibát követett el. A helyi szervek vezetőségében számos földmunkás tevékenykedett, ennek ellenére a parasztság problémáival kapcsolatban nem tudtak megnyugtató megoldásokat, határozatokat hozni. A termelő parasztságban, mintha egy ellentétes érdekű osztályt láttak volna. Ezt bizonyítja a kevés számú erre vonatkozó adat is. A föld nélküli munkások számára sem találtak megoldást, miután a földosztás a központi intézkedések következtében elmaradt; a helyi gazdatömegekben pedig csak azt látták, ami elválasztja tőlük, s nem azt, ami összeköti. Megnyerésük, meggyőzésük helyett adminisztratív intézkedésekkel kísérelték termelési fölöslegeik beadására kényszerítették ezt a réteget, amely pedig Cegléd társadalmának túlnyomó többségét jelentette. így .azután a földnélküliek lényegében és többségükben passzívak maradtak, míg a gazdák az adminisztratív intézkedésekkel szemben ellenforradalmi tevékenységet tanúsítva szabotáltak. Bizonyíték erre a forradalmi törvényszék számos ítélete a zöldrozs-aratók ellen. Számos helyes intézkedés is született és többé^cevésbé a mezőgazdasági termelés folyamatosságát is sikerült biztosítani (ha másképp nem: munkakényszerrel), de a vívmányok nem pótolták Cegléd parasztságát a földosztás elmaradásáért. A kisgazdák megnyugtatására ápr. 6-án közlik a Kormányzótanács rendeletét, hogy a föld a dolgozóké, a kisbirtok magántulajdon marad. Május végén a gazdák egy részének ismételt ellenséges magatartásáról értesülünk: több gazdát elítélték a zöld rozs learatásáért. A lap ezt írta ezzel kapcsolatban : „ ... a kiéheztetés nem szokott sikertelen fegyver lenni az ellenség kezében, de a nehézségek átmenetiek, lelkünk iránytűje ne a húsosfazék legyen".

15 A mezőgazdaság segítése céljából húszmillió koronát szavaztak meg a Pest megyei kis-