Ikvai Nándor szerk.: Cegléd története (Studia Comitatensia 11. Szentendre, 1982)

IV. A kapitalizmus kora - 5. Cegléd az első világháború alatt, a polgári demokratikus forradalom, Tanácsköztársaság (1914–1919). (Nagy Dezső)

gazdák részére támogatásul, amelyet az aratás után kamatmentesen visszafizethettek. A segély értéke fejenként 10—20 000 korona volt. Az állatállomány növelését is kitűzték, s a tervek közé tartozott a kötelező állatbiztosítás, s a mesterséges takarmány előállítása is. Az aratási munkabérek ez évben ősziből és tavasziból minden 3. kereszt, megfelelő szalmával és polyvával együtt az aratóké, akik egyéb kedvezményeket is kaptak. (Pest megyében egymillió holdat szocializáltak a nagybirtokból.) összehasonlításul: a forradalom előtt l/ll, 1/12 volt az aratórész, a forradalom idején országosan 1/7, 1/8. c) Városi szükségpénzek: A direktórium a nyomasztó aprópénzhiány enyhítésére június elején szűkségpénzek kibocsátását határozta 'el. A címletek 1—15—10 koronások voltak. A teljes fedezetet a Ceglédi Takarékpénztár Egyesületnél letétbe helyezte a város. A pénzek elfogadása mindenkire nézve kötelező volt; aki vonakodott elfogadni, forradalmi törvényszék elé került. A Népakarat iszerinit aprópénzriaz* ziákat kellene tartani és az elzárt, visszatartott kispénzeket ily módon kellene előkeríteni. E szükségpénznek olyan „sikere" volt, hogy a később berendezkedő ellenforradalom idejében is elfogadták egy ideig váltópénznek.

16 5. A város élelmezési helyzete: A helyi Tanácshatalom elleni ellenforradalmi szervezkedések egyik oka a város közellátásának nehéz helyzetében keresendő. Korábban már szóltunk arról, hogy ez a helyzet nem a proletárdiktatúra kikiáltásával kezdődött, hanem már a világháború első napjaiban megindult. (1918. augusztusi asszonylázadásban kulminált.) A tanácshatalom az elbukott háború csődtömegével együtt örökölte az élelmiszer-ellátás nehézségeit. A háború alatt kifosztott ország, s benne a mezőgazdasági jellegű Cegléd városa is nyögte iaz események következtében felduzzadt ellátatlanok tömegeinek követeléseit. A tanácshatalom idején itt székelt a városban az I. hadtest és a Nemzetközi Vörös Ezred, ehhez hozzájárult .később a románok magszállta területekről ideözönlők sokasága. Ez idaben az ellátatlanok száma mintegy 20 000. Ebben a helyzetben kellett a MT-nak megnyugtató intézkedéseket hozni. Ez, a körülmények miatt, nem sikerülhetett. Az egyetlen megoldás: készletek, tartalékok beszerzése lett volna — de arra csak az aratás befejezése után kerülhetett sor. Május végén az élelmezési helyzet lényegében holtpontra jutott. Ezt jelezte az asszonyok többnyire céltalan ácsorgása, sorbaállása az üzletek előtt. Ezt úgy próbálták megoldani, hogy sorszámokat osztogattak, de ez értelmetlen intézkedés volt, mert a sorszámok ellenére sem volt mit osztani. A város akadozó tejellátását különböző intézkedésekkel kísérelték megoldani: központi tejbegyűjtő felállítása; tehenek katasztere stb. De a gazdák vonakodtak ellátni a várost. Ennek oka részben a nem kellőképpen megszervezett felvilágosítás a Tanácsköztársaság parasztpolitikájáról; az értéktelen fehérpénz s a falun és tanyákon szinte akadály nélkül terjesztett ellenforradalmi propaganda. Az élelmiszerek eltűnése a piacról a városi dolgozók kiéheztetését : végső soron a tanácshatalom gyengítését és megbuktatását célozta. Éhínség a városban: a katasztrofálisnak mondható élelmezési helyzetben, június első napjaiban a város vezetői népgyűléseken és katonagyűléseken értelemre ható beszédeikkel igyekeztek megnyugtatni az embereket. Sajnos, a rek-