Ikvai Nándor szerk.: Cegléd története (Studia Comitatensia 11. Szentendre, 1982)

IV. A kapitalizmus kora - 5. Cegléd az első világháború alatt, a polgári demokratikus forradalom, Tanácsköztársaság (1914–1919). (Nagy Dezső)

tette be a toborzás megkezdését a Vörös Hadseregibe. A városban is megkezdődött a toborzás a Népkör helyiségeiben. A toborzó 'bizottság tagjai: Hörömpő István, Ferenczi Albert és Nyújtó Ferenc voltak. A toborzott II. zászlóalj létszáma 354 fő volt, többségükben ceglédiek. Miután megkapták felszerelésüket a ceglédi laktanyában, örkénytáborba vonultak kiképzésre. A kiképzett katonák április 29-én hagyták el Ceglédet; délután 5 órakor vonultak a laktanyából teljes menetfelszereléssel a városháza elé. Cegléden éppen átutazóban volt Vágó Béla és Szamuely Tibor népbiztos, akik beszédet mondottak a távozó helyi vöröskatonákhoz. (A beszédek teljes szövegét közölte másnap a helyi lap.) A beszédek elhangzása Után a cigányzenekar rázendített a Miarseiüeise-re, s a zászlóalj elindult a vasúti állomás felé. A századok katonadalokat énekeltek az utcán, az anyák és feleségek könnyezve kísérték őket... A zászlóalj részt vett a csondrádi védőszakasz hadműveleteiben; a felvidéki harcokban; a tiszai átkelésnél; s a visszavonulás során július utolsó napjaiban felbomlott, s a ceglédi vöröskatonák megindultak hazafelé, otthonaikba — nem tudván mi vár rájuk.. ,

13 d) A helyi sajtó A helyi Tanácshatalom fontos szócsöve volt a Népakarat, mely a polgári lapok megszűnése után jött létre 1919. március végén. (Csak április elejétől a 4. számtól kezdve ismerjük.) A lapon keresztül a MT informálhatta, irányíthatta a helyi közvéleményt. A lap meg is felelt e feladatának. Előbb a Szocialista, majd az Egyesült Munkáspárt hivatalos lapjaként jelent meg. Ez a lap teljesen eltért helyi viszonylatban az addig ismert polgári lapoktól: minden vonatkozásban. Amíg a korábbi lapokban hiába kerestük

14 a dolgozó rétegek hangját és problémáit, a velük való törődést: ami érthető, miért nem a munkások és szegónyparasztok számára írták e lapokat, hanem a városi „cíviseknek", — addig a Népakarat következetes képviselője volt az addig félretolt társaidalimi rétegeknek, osztályoknak. Meglepő a változás stílusban, hangban, a mindennapi problémák operatív megoldási kísérletében. Távlataiban is egy vajúdó, de egészséges, új társadalmi rend igénye jelentkezett e lap írásaiban. Dinamika, frisseség, s ha nyers modorban is, de igazságos, részrehajlás nélküli humanizmus cseng iki a cikkekből. íróinak látószöge átfogja a város minden problémáját és hangot adtak minden nehézségnek; még akkor is megtették ezt, ha magukkal a dolgozókkal kellett szembeszállniuk a proletárügy érdekében; vagy amikor a megtévesztett asszonyok ellenforradalmi ízű tüntetést rendeztek. Volt bátorságuk és elvi tisztánlátásuk, hogy kiküzdjék az élet teljes átalakítását — az MT-al egyetértésben — helyi viszonylatban. Minden bizonnyal meg is valósították volna elképzeléseiket, ha erre idejük lett volna. Már első számaikban az új közoktatásért harcolnak, s küzdenek az iskolán kívüli népművelésért. Részletesen és pártosan foglaltak állást a helyi eseményekkel kapcsolatban. A forradalmi törvényszék ítéleteit is közölték. Beszámoltak a gyermekek mesedélutánjairól; külön rovatot nyitottak az ifjúmunkásoknak. Az MT ülése, a könyvtár államosítása, a vörös harcosok szórakoztatása, a proletárok ingyenes orvosi kezelése, a proletárgyermekek ingyenes zeneoktatása mind téma volt a lap számára. Buzdított, biztatott^ támadott, s ha mód adódott elismert. Íme, ez volt a lap mindennapi munkája. Ezt folytatták szerkesztői, amíg lehetett. A Népakarat a Tanácshatalom ceglédi történetének, egyik, kiváló forrásanyaga. Szerkesztője április közepétől: Neményi Mátyás volt, akit 334