Ikvai Nándor szerk.: Cegléd története (Studia Comitatensia 11. Szentendre, 1982)

IV. A kapitalizmus kora - 5. Cegléd az első világháború alatt, a polgári demokratikus forradalom, Tanácsköztársaság (1914–1919). (Nagy Dezső)

b) A Forradalmi Törvényszék A Forradalmi Törvényszék megalakulását már április elején bejelentették a MT ülésén. Elnöke: Szálkai István, tagjai: Hörömpő János, Eszes Márkus, vádbiztos: Mátyás József, jegyzőkönyvvezető: Almássy József lett választás útján. E törvényszék tagjait rendíthetetlen keménység és a proletárügy áldozatos szolgálata vezette. Kisebb ügyekben is, ha azok a közérdeket sértették, példamutatóan szigorú, de igazságos ítéleteket hoztak. A helyi lap így írt a törvényszék tagjairól: ... a bírák nem viselnek vörös talárt, isermmi ünnepi dísz, minden egyszerű, minden az emberi érzésből fakadó keresetlen igazságszeretettel nyer elintézést. Első ítéleteiket a szesztilalom áthágásáért, Urban Pált becsületében való megtámadásáért; önkényes rekvirálásért; lopásért, húsjegyekkel való visszaélésért; idő előtti aratásért és más közönséges bűncselekményekért hoztak. Jellemző egy ítéletük, melyet saját elvtársuk, ta közmunkaügyi megbízott eUen hoztak. A vörösőrök egyik este szeszes állapotban találták az utcán, bekísérték. A törvényszék nem vette figyelembe védekezését és hivatalvesztésre, meg egyhavi fogházra ítélték. c) Munkásgárda (Vörösgárda), a Ceglédi Vörösmunkás-zászlóalj A Tanácshatalom a rendőrség és csendőrség helyett alakította meg a Vörös Örséget (Cegléden: Munkásgárda). Ennek a gárdának lett volna a feladata a rend fenntartása és az ellenforradalmárok elleni küzdelem. E feladatoknak azonban nem tudott teljes mértékben eleget tenni. Ebben közrejátszott, hogy tagjai közül sokan elméletileg iskolázatlanok voltak, s a Munkásgárdában való helyi részvételt jó alkalomnak tartották a hadseregbe való bevonulás helyett. A fennálló rend védelme sem e gárdának, az érdeme, inkább a városban tartózkodó jelentős katonai erőnek tulajdonítható. Az ellenforradalmi megnyilvánulásokkal szemben való erélyes fellépésről nincsen tudomásunk, forrásaink ezt nem jelzik; holott a júniusi asszonylázadások során kínálkozott volna erre mód és alkalom. Május elején Lévai városparancsnok bejelentette, hogy a gárdára komoly feladatok várnak: rövidesen bevetik őket a harcokba. Addig is az éjszakai őrjáratokban használják fel őket, amit lelkesedéssel vettek tudomásul. Ezek ellen az éjjeli őrjáratok ellen tiltakoztak a MT emlékezetes ülésén, mert — sajnálatos módon — törvénytelen rekvirálásokra is felhasználták az őrjáratokat. A Munkásgárda mindennapi életéről is találunk adatokat: tagjai esténként a városháza udvarán gyülekeztek. Itt vették át fegyvereiket és indultak éjjeli őrjáratba. Akik készültségben maradtak, krajcáros mániást játszottak. Az IB egyik tagja közölte, hogy ezután előadásokat tartanak a kártyázás kizárására. Május végén a helyi szakszervezetek össznszövetségi ülése határozatot hozott, hogy minden szakszervezeti tag egyben tagja lesz a Munkásgárdának is. Reiner elvtárs ismertette előttük a helyzetet és kijelentette, hogy miután a Cegléden állomásozó Vörös Őrség teljes egészében harctéri szolgálatra vonult, ismét meg kell mutatni, hogy „forradalmi tűz" ég a helyi proletárokban. A nők lelkesen ajánlkoztak, hogy betöltik a férfiak helyét az üzemekben, hogy azok őrködhessenek. Említeni kell a: Ceglédi Vörös Munkászászlóalj tevékenységét is, amely ugyan nem a városban, hanem különböző harctereken folyt, de mégis a Tanácsköztársaság történetéhez tartozik. Április 4-én a Népakaratban vezércikk jelen-