Ikvai Nándor szerk.: Cegléd története (Studia Comitatensia 11. Szentendre, 1982)

IV. A kapitalizmus kora - 5. Cegléd az első világháború alatt, a polgári demokratikus forradalom, Tanácsköztársaság (1914–1919). (Nagy Dezső)

jelentés érkezett, hogy sok helyen fegyvereket rejtegetnek. Reiner párttitkár éles hangon kelt ki a túlkapások ellen, mert ezek — mint mondotta — a lakosságot elkeserítik, veszélyeztetik a rendet. A város vezetői és a katonaság közötti nézeteltérések nem segítették elő az adott helyzet megoldását. Ezen az ülésen mutatkozott íbe Mikulik József, akit a megye Cegléd és környéke politikai biztosául nevezett ki. A július 1-i ülésen Reiner beszámolt a fővárosi Tanácskongresszusról és behatóan ismertette az új alkotmányt — mely a világtörténelem második szocialista alkotmánya volt. A Népakarat folytatólagosan közölte az alkotmány cikkelyeit. Az ellenforradalmi erők is mozgolódtak. Hörömpő István éles hangon ítélte el e megmozdulásokat. Szerinte a legkeményebb eszközökkel kell elejét venni a fehérterrornak. De a kemény szavak ellenére sem tudtak hatékonyan szembeszállni az ellenforradalmi megnyilvánulásokkal, amint ezt a sorozatos asszonytüntetések bizonyították. A városban ez időben olyan kevés volt a földeken termelőmunkát végző férfi, hogy a MT elrendelte a városra és környékére kiterjedő általános munkakényszert: tekintettel az elmaradt mezőgazdasági munkákra, minden olyan 14—60 éves férfi, amennyiben egészséges és e munkák végzésére alkalmas, s aki közhasznú foglalkozást igazolni nem tud 24 órán belül jelentkezni tartozik. Aki e rendelet ellen vétett, forradalmi törvényszék elé állították. Az országosan növekvő nehézségek helyileg is éreztették bénító hatásukat. Ez megnyilvánult — többek között — a közügyöktől való visszahúzódásban. Ezt panaszolta az IB júliusi ülésén Reiner párttitkár: az utóbbi időben úgyszólván lehetetlen valami funkció betöltésére, munka elvégzésére, megbízható elvtársakat találni. E napokban jellemző a helyi lapnak a MT által sugalmazott írása, melyben a dolgozók elé tárják, hogy mi vár rájuk az ellenforradalom győzelme esetén: „Vörös hóhéroknak nevezett bennünket a »nemzeti magyar kormány« — mely megalakult és esküt tett, hogy visszaadja hazáját a magyarnak. — Elégedetlen proletártestvéreim! Tudjátok e mit jelent ez az eskü? azt jelenti, hogy ti, akik véres verejtékkel dolgozva fenntartottátok az országot, nem vagytok magyarok ... Az eskü tehát azt jelenti, hogy örüljenek a hercegek, grófok, papok, bankárok, kupecek és minden rendű-rangú pióca ja a munkásságnak, mert a Magyar Nemzeti Kormány visszaadja az ő országukat, a mi vérünkön szerzett milliókat, lehetővé teszi újra, hogy rabláncra fűzzék a dolgozó munkásságot és szabadon folyhasson a kizsákmányolás .. ."

и Néhány nap múlva a történelem megadta a választ. A Népakarat utolsó számában

12 a közelgő ellenforradalmár és román burzsoá csapatokról írnak a vezércikkben ; de erősen bizakodnak abban, hogy végső soron a proletáreszmék győznek. Miközben a városi MT zavartalanul ülésezett, nem tudott arról, hogy a Tanácskormány drámai ülésén átadta a hatalmat a Peidl-féle szakszervezeti kormánynak. A ceglédi MT délutáni ülését Szálkai elnök nyitotta meg, amelyen Reiner a politikai helyzetről beszélt és a korrupciót támadta ; Urbán Pál a rémhírterjesztők ellen szólt; Fodor elvtárs a közigazgatás terén követelt gyors orvoslást. E felszólalás nyomán háromtagú bizottságot rendeltek ki, melynek feladata a városháza hivatalainak átszervezése lett volna. A bizottság tagjai: Szabó Gyula, Fodor Antal és Kolofont József. (Ez utóbbi kezébe kellett átadni a hatalmat a helyükön maradt direktórium tagjainak a románok bevonulásakor.) A ceglédi Tanácshatalom utolsó napja a színtársulat búcsúelőadásával zárult: Vitéz Miklós — Akiknek egy a sorsuk című nagy hatású drámáját mutatták be sikerrel. 332