Ikvai Nándor szerk.: Cegléd története (Studia Comitatensia 11. Szentendre, 1982)

IV. A kapitalizmus kora - 4. A ceglédi földmunkásmozgalom története (Farkas József)

polgárjogát és súlyát is demonstrálják. Erre a legjobb alkalom volt az egylet felavatása és a „zászlószentelés". Mindezt a polgári hagyományok szerinti nagy ceremóniával hajtották végre. Az ünnepségre meghívták minden társadalmi réteg képviselőjét, sőt B. Molnár Albert lapszerkesztőt, a helyi függetlenségi ellenzék vezérét a vezetőségbe is beválasztották. Meghívták az egyházak papjait is. Az ünnepség az Árpád téren zajlott le, ide hozták a fehér színű zászlót, vörös szalagokkal és zöld nyélen, „Szabadság-Egyenlőség-Testvériség" felirattal, 14 fehér ruhás lány ugyanennyi fiúval karöltve kísérte, majd a nmemet következett. Mindkét egyház papja beszédet mondott. „Horváth József esperes szerint, minden földmunkásnak kötelessége ezt a zászlót pártolni." Takács József református lelkész pedig felkérte a többi városi egyletet, hogy fogadják be a földmunkások egyletét maguk közé. Az ünnepséget Urbán Pál beszéde zárta be.

109 Urban Pál jó taktikai érzékkel, anélkül, hogy elvi engedményt tett volna, lényegében polgárjogot szerzett az egylet és szocialista mozgalom számára a városban. Ezzel meg is alapozta a következő lépéseit is. Következtek Urbánnak a város életében is jelentős reformakciói. Urbán már 1900-Лэап 82 társa nevében beadvánnyal fordult a vallás- és közoktatásügyi miniszterhez, hogy adja számukra bérbe a vallásalapítvány kezében levő homokpusztai birtokot. A miniszter válasza az volt, hogy az előző szerződés még nem járt le, majd a lejártakor módjuk lesz nekik is a versenytárgyaláson részt venni.

110 1901-ben lejárt a korábbi bérleti szerződés, addig a 454 holdat egy bérlő bírta. A versenytárgyaláson 80 ajánlat került terítékre. A bérletet Urbán és társai kapták meg. Az érdekeltek egymásért kölcsönösen jótállási nyilatkozatot állítottak ki és vállalták, hogy holdanként a 10 Ft bánatpénzt kifizetik. Végül a 80 főből csupán negyvenketten maradtak és vágtak neki a reményteljes, de igen kockázatos vállalkozásn ak. Szenzációszámba ment, hogy a bérletet a szocialisták kapták meg, nincstelen agrárproletárok. Az ország más pontjain ez alig lehetett volna lehetséges. A város liberális vezetése és Urbán Pál ekkorra kivívott tekintélye volt az a két tényező, amely ezt lehetővé tette. A kormánypárti lap, a Cegléd megpróbált az akció ellen fellépni, de sikertelenül. A biztosabb megoldásnak a községi bérletet tekintette — ez az eszme ekkorra már elég elterjedt volt az Alföldön —, ami azt jelentette volna, hogy a város veszi ki a bérletet, egyben garanciát is vállalva, és adja tovább a rászorulóknak kisbérletek formájában. „A szociális tanok mind nagyobb mérvű elterjedése vetette felszínre a községi bérletek eszméjét."

111 A kevésbé veszélyes megoldást és a szocialista szervezkedés leszerelését célzó javaslatot jelentett volna a lap felvetése a bérlőszövetkezet helyett. Urbán Pál ugyanis nem pusztán bérletet látott a földben, hanem egy szövetkezet megalakításának lehetőségét is. A szövetkezeti eszmét a gyakorlatban szintén Várkonyi István vetette fel. A Földművelőben „Alakítsunk szövetkezeteket" címmel cikket tett közzé, amelyben azt javasolta, hogy a 200 holdasoktól a munkásokig fogjanak össze és alakítsanak szövetkezeteket. Azokat az 50— 200 holdasokat javasolja megnyerni az eszmének, akiknek az adóssága nagyobb, mint a föld értéke. Ezek iratkozzanak össze és alakítsanak szövetkezeteket 300— 400 fős csoportokban. A szövetkezet élére egy 20 tagú bizottságot válasszanak egy szákszervezeti taggal az élen.

112 A szakszervezeti tag, vagyis agrárproletár vezette volna a szövetkezetet. Várkonyi elképzelése arra épült, hogy föld nélkül az agrárproletárok nem hozhatnak létre szövetkezeteket. A földhöz jutáshoz a tönkrement gazdákat tar315