Ikvai Nándor szerk.: Cegléd története (Studia Comitatensia 11. Szentendre, 1982)
IV. A kapitalizmus kora - 4. A ceglédi földmunkásmozgalom története (Farkas József)
totta legalkalmasabb megoldásnak. Urban nem csupán átvette Várkonyi gondolatát, hanem azt jobban a realitáshoz is igazította, ez volt a bérlőszövetkezet eszméje. Ami arra alapult, hogy csupán agrárproletárokból is alakítható szövetkezet és a földet bérlet útján kell megszerezni. így jött létre a homokpusztai szövetkezet. A földhasználat tulajdoniképpen egyéni volt. Felosztották maguk között a bérletet, arányosan a jobb és rosszabb minőségű földeket. Ugyanakkor a bérlet közösnek számított, 7 tagú vezetőséget választottak. A szövetkezet elnöke Urban Pál lett. Ö intézte a szövetkezet ügyeit. Pestre járt és Cegléden ügyes-bajos dolgokat, beszerzést, eladást stb. irányított, ő volt egyben a párt elnöke is, vezette a Mátyás Király egyletet és a különböző akciókat. Vezetésével a bérlőszövetkezet tagjai együttesen vettek részt a párt megmozdulásain, együtt mentek be május elsejei ünnepségekre stb. A szövetkezet minden lényeges kérdésében, a tagokat érintő ügyekben a közgyűlés döntött, melyet mindig alkalomtól függően hívtak egybe. Az indulás rendkívül nehéznek bizonyult. 1901-toen még a tagok megfeszített munkát végeztek, minden pénzkereseti lehetőséget megragadtak az induláshoz, hogy a gazdasági év lejártával megkezdhessék az önálló életet. Eladták városi kis házaikat, ha volt, más egyéb kis birtokaikat és az év végén kiköltöztek a pusztára, ahol elhagyott gazdasági épületek és cselédlakások vártak rájuk. Egy „kastély"-nak nevezett bérlőlakás mellett egy 12 lakásos cselédlakásból és egy hatalmas dohánypajtából állt az egész. Ezekben kellett több mint negyven családnak elhelyezkednie. A cselédlakás egy 20 méter hosszú, 6 méter széles, mindössze 180 cm magas földbe süllyedt épület volt. Rosszul szellőztethető apró ablakokkal. A szobák nedvesek és bűzösek voltak egy 1896-os vizsgálat tanúsága szerint. 113 Ez azt jelentette, hogy falak leszámításával kb. 7 m 2 alapterület jutott egy családra. Később engedéllyel a dohánypajtát is lakásokká alakították át. A zömmel igaerő nélkül kezdő szövetkezeti tagok jó szándékú hitelezők kölcsöneiből kezdhették meg a munkát. Elsősorban gabonát és dinnyét termeltek. A nagy szorgalommal végzett munka eredményéként nem csupán tartozásaikat adták meg és a bérleti díjat fizették, hanem hamarosan szőlőtelepítéshez fogtak. A bérlet lejártáig, 1913, már 40 holdat tett ki a szőlő. Hamarosan gulyást és kanászt is fogadtak állataik legeltetéséhez. 5—6 év 'múltával pedig már cséplőgépet, darálót, majd ló vontatású szecskavágót vásároltak. A gépek köztulajdonba kerültek és azokkal jelentős bérmunkát is végeztek, ezzel is gyarapítva vagyonukat. A pusztára költözött velük egy kovács- és egy bognármester is a társulás tagjaiként, akik szintén dolgoztak a környékbelieknek is. A nincstelen bérlőkből hamarosan birtokosok lettek, egyre-másra vásároltak birtokot a szomszédos Szűrön. Ezek már a következő, 1913-ban kezdődő bérlet idejére ki is váltak zömmel. Urbán Pál fáradhatatlan munkája eredményeként a pusztán a művelődést is megvalósították. Nem csupán lapokat járattak, de könyveket is olvastak. Végül önálló iskolát is létrehoztak gyermekeik számára. A város engedélyezte a „kastély" iskolává történő átalakítását és egy tanítót nevezett ki oda. Urbán tekintélye máskülönben is megnőtt, mivel a bérlet lévén virilisek lettek és mint elnök, bekerült a városi képviselő-testületbe is, ahol egymás után tette meg javaslatait. Ébren tartotta az üléseken a szociálpolitikai kérdéseket, kezdeményezőleg lépett fel. Számos elfoglaltságának csak úgy tudott eleget tenni, ha maga nem dolgozott a pusztán. 5 hold földjét megművelték helyette társai. Mindezekért számot támadásban is volt része. Azzal vádolták, hogy társai nyakán élősködik. A vádakra társai válaszoltak és 10 aláírással elküldték a Népszavának. „Jaj