Ikvai Nándor szerk.: Cegléd története (Studia Comitatensia 11. Szentendre, 1982)

IV. A kapitalizmus kora - 4. A ceglédi földmunkásmozgalom története (Farkas József)

ről" túlzottan is meggyőzte a gazdákat, a másik pedig az, hogy a szakványban végzett munkák kialakított szokásait bürokratikusán keresztezte a munkásigazolvány és a hatóság előtt kötött szerződés. 1898. június 23-ig még csupán 979 munkásigazolványt váltottak ki. December 314g 1100-at. A polgármester 1600-at igényelt.

102 Április 5-én kelt jelentésében ezt írja a polgármester: „Bár a szocialista lapok a nép között el vannak terjedve, s azokat szorgalmasan olvassák, s azokat melyek a hatóságok által elkobzandónak jelentetnek is ki, a munkástörvény ellen nem izgatnak."

103 Ugyanitt felpanaszolja, hogy a gazdák elzárkóznak a törvény alkalmazása elől. Méltányosnak tartja a magatartásukat, hogy a szakványmunkáknál az elvégzett munka nem áll arányban az utánjárással.. A gazdák magatartását panaszolják a munkások is. Az Újvárosi Földmívelő Egylet beadvánnyal fordult május 22-én a polgármesterhez, amelyben példákkal illusztrálva kifejtik, hogy a gazdák nem fogadják el a munkakönyvet, hanem csak szóban kívánnak szerződni. Azt mondják: „nékem olyan munkás nem kell, akinek munkakönyve van, sőt még le sem szerződök senkivél sem". A munkakönyvet kiváltották, de a gazda kívánságára kénytelenek anélkül aratni, ez pedig törvénysértés, amiért megbüntetik őket. Gyűlés összehívását kérik és gazdák kényszerítését a törvény betartatására. Előadják további panaszaikat is, ilyen a napkeltétől napnyugtáig tartó munkaidő. Ha csemői vagy a szelei határban van a munka, éjszakai pihenőre nem marad idő, mert a kies begyaloglás elveszi az éjszakát. Kérik az út idejét is a napszá/mba beleszámítani. Vasárnap délután pedig ne vigyék ki a munkaadók a munkást a helyszínre és ne menjen a munkás sem, mert másnapig semmilyen élelmezést nem ad a gazda. „A munkaadóktól azt kívánjuk, hogy ne viszájkodjon a munkással, azért mert a munkástörvény szerint kiszabott szünidőt megtartja. Az evésidőt pedig adja meg annak a legrendesebb idejében. Flüstök 7 órakor ebédet 12 órakor az uzsonnát pedig 5 órakor. Ne úgy, mint némelyik az evésidőt úgy osztja, hogy már uzsonna naplementekor van osztva az emberei meg egész nap éhen vannak, mert olyan helyen már a vacsoráról nem is tudnak."

104 Az elintézésről nincs adat, valószínűleg semmi érdemleges iiem történt. A gazdák szervezkedésié, a burzsoá sajtó oldalukon kifejtett kampánya során sokan maradták aratás nélkül az 1898-as évben a városban. A mozgalom szabta feltételek miatt nem mehettek a szomszédos községekbe sem. A polgármester jelentése alapján 150—200 munkás maradt ki az aratásból. 60 pár, Urban vezetésével tárgyalásban állt Reisser Rudolf törökbálinti birtokossal, de végül az odaszerződésük is meghiúsult. A következményekről később a polgármester már a következőket jelenti: „Cegléd város területén nagyszámú család van kereset és élelem nélkül, magukat tovább már fenntartani nem képesek." A törvényhatósági közgyűlés is foglalkozott a kérdéssel és 3000 Ft-ot utalványozott ki az ínségesek számára.

105 Az ínségesek segélyezésének az ügye egyébként a további évek során is napirenden maradt. Állandó volt a munkások beadványozása is, amelyekben munkát kértek a várostól. 1898-ban még egy említésre méltó esemény volt. Az MSZDP — miután a Bánffy-Jkormány együk csapást a másik után mérte a szocialista szervezkedésre és magára a pártra is, a pártvezetőség számos tagját kiutasították a fővárosból és egy kongresszusra sem engedték volna őket be — úgy döntött, hogy soron következő kongresszusát vidéken fogja megtartani. Mivel Cegléden Várkonyi hívei már az elmúlt évben kétszer is kongresszust tartottak, a választás a városra esett. A pártvezetőség a kongresszust meg is hirdette, melyre a belügyminiszter rögtön reagált és mozgósította a vármegyét. A főispán október 313