Ikvai Nándor szerk.: Cegléd története (Studia Comitatensia 11. Szentendre, 1982)

IV. A kapitalizmus kora - 4. A ceglédi földmunkásmozgalom története (Farkas József)

következett be. Kardos hamarosan ellenkongresszust jelent be Cegléden a helyi független szocialista szakszervezet nevében. Célja lett volna az egész mozgalom Várkonyival történő szembefordítása és egy ellenlap, ellentitkárság felállítása. A kísérlet azonban kudarcba fulladt. Ezután Kardos és hívei az MSZDPhez csatlakoztak. Ez azt jelenti, hogy 1897 végére lényegében meg is szűnt a földmunkásmozgalom megosztottsága a városban. Érdekes módon, éppen akkor, amikor a februárinál is nagyobb összejövetel színhelye volt a város. A szeptemberi pártkongresszuson 123 helységből 239 küldött jelent meg. Ceglédről Kardos József, Papp József, Csicsó István, Magyar József, Zsadon László, Dózsa Imre jelent meg. A ceglédi iparosok nevében Kállai István vett részt. Valószínűleg legtovább ők tartottak ki Várkonyi mellett, mert a következő év Budapesten tartott szakmai kongresszusain hiába keressük a ceglédi küldöttéket. Erre utal egy 1900-ból való sajtóutalás is: „Várkonyi pártját a Körösi úti szocialista kör képviselte, melynek Kállai István volt az elnöke, aki legutóbb a városi tanácsba is bejutott."

94 URBÁN PÁL KIEMELKEDŐ TEVÉKENYSÉGE A ceglédi mozgalomban lényegében korábban sem történt meg Várkonyi és az MSZDP híveinek teljes elkülönülése, Kardos pálfordulásával azonban teljessé vált az egység. Kállai és az iparosok, valamint az Újvárosi Kör többsége továbbra is Várkonyival szimpatizált, de Várkonyi befolyásának semmi további forrása nincsen. Az utóbbiak meglehetősen csendesek maradtak. A mozgalom derékhada Urbán mögé sorakozott fel. Urban mellett a régiek, Kardos József — tekintélye csökkent —, Bárányi Péter és Józsa Sándor számított a helyi mozgalom vezérének. Bárányi főként a kisgazdák körében volt népszerű. Annál kevésbé kedvelték őt a szocialistaellenes gazdatársai. Kirekesztették őt a református egyház presbitereinek sorából is. Urban Pál kiváló szónokká képzett vezetővé nőtte ki magát. Amikor az MSZDP vezetősége őt szemelte ki Várkonyi helyi ellenlábasaként, akkor a legjobb megoldást választotta, mert Urbán nem csupán ellenlábas volt, hanem jó taktikusként át is vette mindazokat a progresszív gondolatokat, amelyeket Várkonyi felvetett. Azokat felesleges sallangjaiktól megtisztítva, az ésszerűség határai közé szorítva próbálta is megvalósítani, figyelemre méltó eredménnyel. Neki köszönhetően Várkonyi István először éppen szülővárosában veszítette el híveit. Urbán Pál nem azáltal tett szert vezetőszerepre a városban, hogy lojalitásra törekedett, hanem pontosan ellenkezőleg, ha elvekről volt szó, mindig következetes maradt. Bátor és kemény beszédeket tartott a híveinek. „A »hoszszúkabátos hatalmasok-« alatt álló zsarnoki államban élünk" — mondta „Urbán Pál, ez a véresszájú munkáslázító". „Dicsekedett azzal, hogy ő forradalmár, aki gyermekeit hazaellenes szellemben neveli."

95 Ilyen és ehhez hasonló tudósításokat közöltek a helyi burzsoá lapok azokról a gyűlésekről, ahol Urbán felszólalt. Szervezte a földmunkásokat, küzdött az általuk megállapított munkabérek elfogadtatásáért a gazdákkal és a helyi közigazgatással. Ébren tartotta Cegléden a demokratikus szabadságjogokért vívott küzdelmet, az általános választójog, sajtó- és gyülekezési szabadság, ingyenes népoktatás bevezetése stb. 1897 végén a Bánffy-kormány elhatározta, hogy az addigi hatósági terrort „törvényes" intézkedésekkel egészíti ki. Megkezdődtek a munkaadók és a me-