Ikvai Nándor szerk.: Cegléd története (Studia Comitatensia 11. Szentendre, 1982)

IV. A kapitalizmus kora - 4. A ceglédi földmunkásmozgalom története (Farkas József)

zőgazdasági munkások jogviszonyát szabályozó törvényjavaslat — az ún. rabszolgatörvény — előkészületei. A törvény előkészítésének célja elsősorban a mezőgazdasági sztrájkok megakadályozása és az izgatás elleni „törvényes" fellépés biztosításának lehetősége volt. Az MSZDP hatalmas tiltakozó akcióba kezdett. Ennek jegyében zajlott le az MSZDP által összehívott földmunkáskongresszus is 1897. december 25—27-én. A kongresszuson már 109 helységből jelentek meg küldöttek. Ceglédről Urbán Pál és Papp József érkezett. Papp Józsefen kívül Várkonyi volt hívei közül már számosan ezen a kongresszuson vettek részt. Mindketten aktív szereplői is voltak az összejövetelnek. „Papp József ceglédi földmíves előadja, hogy a helyzet náluk rosszabbodott. Náluk uraságok nincsenek ugyan, kik őket kiszipolyozzák, csak kisgazdák, de azért a helyzetük rosszabb, mint az uraságoknál. 60—80 Ft-ot keres egy munkás évenként, amiből megélni nem lehet. Nálunk a helyzet oly nyomasztó, hogy azt ki sem lehet mondani."

96 Mások is hasonlóan panaszkodtak, pedig az 1897-es évben jelentős engedményeket vívtak ki a földmunkások, de a rendkívül silány gazdasági év okozta hátrányt ezzel nem tudták kiegyenlíteni. így nehéz tél elé néztek országszerte. A kongresszus állást foglalt a készülő rabszolgatörvénnyel szemben és elhatározták, hogy az ellen országos tiltakozó akciót fognak indítani. Nem kötnek aratási szerződést, csak közvetlenül az aratás előtt. Kidolgozták az aratási feltételeket. A munkások további szervezkedése mellett a gazdák sem maradtak tétlenül, ők is szervezkedtek. Igyekeztek összefogva kiközösíteni azokat, akik a múlt nyári aratási sztrájkokban részt vettek. Azzal büntették a helyi munkásokat, hogy titokban más vidékről igyekezték .aratókat szerződtetni. Velük tartott és őket erősítette a helyi közigazgatás is. Urbán és hívei ismételten megkeresték a polgármestert, hogy hívjon össze közös gyűlést a gazdákkal. A polgármester közölte a munkások óhaját a gazdákkal, majd behívatta a muhkásvezetőket és tudtukra adta a választ, hogy a gazdák nem óhajtanak tárgyalni. „A gazdák el vannak látva aratókkal, s így velük tárgyalni nem fognak"

97 — jelenti a főispánnak. Egy másik jelentésében pedig ezt írja: „A szocialista vezérek állítása szerint 100—200-ra tehető azon munkások száma, alkik még elszerződve nincsenek." A szocialista agitátorokkal a gazdák nem állanak szóba.

98 A nyomor és a munkanélküliség fokozódása, a rabszolgatörvény 1898. februári szentesítése az országgyűlés által csak tovább bátorította a gazdákat. Felerősödött a munkásság harca is. Gubody polgármester — most hivatalos felszólításra — részt vett egy február 20-án tartott népgyűlésen és ismertette a rabszolgatörvény munkásokra vonatkozó „áldásait".

99 A polgármestert dicséri, hogy nem egyszerűen a törvény ismertetésének hivatalos kötelességét teljesítette, hanem ezt egy népgyűlés keretébe ágyazta bele, ahol a szociáldemokraták szónokai, Urbán Pál és Nagy József is beszélhetett saját sanyarú sorsukról.

100 Urbán az aratási feltételékért folyó harcot összekötötte az általános választójogi küzdelemmel is. Ennek az volt a lényege, hogy csak olyan gazdákkal kössenek aratási szerződést, akik elismerik az általános választási jogot. Urbán törekvését a szomszédos nagykőrösiek is átvették. „Nagykalapú" Tóth Sándor, az ottaniak vezére, a fiatal helyi mozgalom figyelemreméltó eredményéről számolt be. A nagykőrösi gazdákkal elfogadtatták ezt a feltételt.

101 A már szervezett földmunkások és gazdák közötti küzdelem tovább folytatódott az elkövetkező hónapokban. A városban sajátos helyzet állt elő. A rabszolgatörvény bevezetését nem annyira a munkások, mint inkább a gazdák igyekeztek szabotálni. Ennék oka az volt, hogy Gubody a törvény „munkásérdekeiol<£