Ikvai Nándor szerk.: Cegléd története (Studia Comitatensia 11. Szentendre, 1982)

IV. A kapitalizmus kora - 4. A ceglédi földmunkásmozgalom története (Farkas József)

szavaival, tudni fogják a „teendőt". A szórványos sajtóanyagból arra lehet következtetni, hogy a helybeli gazdák megadták végül a kért bért és így nem került sor ténylegesen sztrájkokra. A szőlökapálásért a híradás szerint 2 Ft-os napiszánibért vívtak ki. Az aratás is csendes volt a munkások feltételeinek elfogadása miatt.

91 Egy későbbi irat tanúskodik arról, hogy a ceglédi munkások sem voltak valamennyien szervezettek és ezzel szemben arról is, hogy a város környékén is folytak bérharcok. Törtelen is ügyelték arra, hogy idegen munkás ne vállaljon ott munkát. Slézinger Soma ottani birtokoshoz ceglédi aratómunkások szerződtek aratási és cséplési munkára. A törteli szakszervezet nevében az ottaniak

1 felszólították a birtokost, hogy bontsa fel a szerződést, a ceglédieket pedig arra, hogy „ne merészelj éneik Törtelen vállalkozni, mert ott is szegény emberek vannak, akiknek a keresetre szükségük van". A ceglédiek a szerződést felmondták, miután a helybeli társaik is megfenyegették őket. Az ügy folytatásaként a törtelieket az abonyi főszolgabíró elé kísértették. Kihallgatásuk után azonban szabadon engedték őket. Az ügy a birtokos feljelentése révén vált ismertté.

92 Az aratási bérmozgalmakban és sztrájkokban részt vevők neveit a hatóságok nyilvántartották és a gazdák is. A birtokosok hamar felismerték, hogy összefogással jelentősen gyengíthetik a földmunkásszervezeték erejét. Kirekesztették a további munkavállalásokból az „izgatókat". Urbán Pál társaival már 1897-ben Bereg megyéibe járt el dolgozni, távírdai munkásnak állt be, mert Cegléden nem kapott munkát.

93 A megtorlások elsősorban a következő évi aratásoknál következtek be. Mintegy 200 munkás munka nélkül maradt a városban. Ez is mutatja, hogy a ceglédiek is sok borsot törték á gazdák orra alá 1897 nyarán. Az aratósztrájkok sikere már országosan a mozgalom megerősödését jelentették, de egyben bátorítólag hatottak azdkra is, akik még nem kerülték kapcsolatba a mozgalommal. Most már Várkonyi mellett az MSZDP is nagy erőfeszítéseiket tett a földmunkások megnyerésére, így a kettős agitáció csak tovább növelte a mozgalom bázisát. A Várkonyi vezette mozgalom 1897 nyarára már teljesen külön ímederbe került. A ceglédi kongresszuson miután a budapesti lényegében kizárta Várkonyit, elhatározták, hogy független szociáldemokrata név alatt szervezkednek tovább. Ami lényegében még csupán az MSZDP vezetőségének az el nem ismerését jelentette. A továbbiakban azonban eszmeileg is egyre távolodott a mozgalom a szociáldemokrata párttól. Megérlelődött az új párt megalakításának gondolata, melyet még a nyár elejéig realizálni akartak. Többszörös hatósági meghiúsítás után végül 1897. szeptember 8—10-én történt meg a Független Szocialista Párt megalakítása Cegléden. Ezzel a város ebben az évben már másodszor vált nevezetes esemény színhelyévé. A Várkonyi vezette mozgalom nem csupán azzial hívta fel magára a figyelmet, hogy az MSZDP-nél bátrabbnak, harcosabbnak mutatkozott, hanem azzal is, hogy a német és osztrák szociáldemokrata párt elvi álláspontját viszonylag mereven kezelő magyarországi pártvezetéssel szemben lényegesen rugalmasabb volt az agrárkérdésben. Nern csupán a mezőgazdasági munkásság szakmai szervezkedésének merész meghirdetésével és a szövetségi politika szélesítésének gondolatával lépett fel, hanem a földkérésben is számos új, a magyarországi viszonyoknak jobban megfelelő, elképzeléssel állt elő. Már a februári kongreszszuson néhány figyelemreméltó javaslatot fogadtak el. „A földmívelő munkásság álláspontja a szociálreformokkal szemben" c. napirendi pontnál a progresszív adózás bevezetésének és megvalósításának egy teljesen új formáját ve309