Ikvai Nándor szerk.: Cegléd története (Studia Comitatensia 11. Szentendre, 1982)

IV. A kapitalizmus kora - 4. A ceglédi földmunkásmozgalom története (Farkas József)

segítették a nyilvános agitációs lehetőségek is, mint az 1895 őszén megtartott időközi választás. Gr. Károlyi Gábor halálával megürült mandátum megszerzéséért felléptették Bokányi Dezsőt is. A szocialista jelölt érdekében megindított korteshadjáratot ugyanis a hatóságok „törvényes" eszközökkel nem akadályozhatták, így alkalom nyílt a legális, nyilvános agitációra. A Népszava több cikkben foglalkozott a jelölés kérdésével és leleplezte az egymással szemben álló két polgári jelölt igazi arculatát. „Olyan embereket akarnak nyakukba venni, akik soha sem tettek semmit a népért" — írta. Hegedűs Károly szabadelvű jelölt győzött B. Molnár Sámuel függetlenségi párti jelölttel szemben.

34 Bokányi végül mem indult el, a szavazói pedig távol maradtak a szavazástól. Eseményszámba ment viszont, hogy a helyi ellenzék vezére B. Molnár, az akkor már hazatért Kossuth Ferenc teljes támogatását élvezve, alulmaradt a kormánypárti jelölttel szemben éppen Cegléden (!) A Népszava a következőket írta kommentárként : „A nép megunta a túlzásba vitt Kossuth kultuszt, s átlát azon a szemfényvesztésen, amelyet Kossuth nevével űznek. A Kossuth kultusz nem segít a nép baján, a kisgazdák proletárokká sülylyednek le, s akik Kossuth imádatából élnek nem törődnek semmit a nép bajával."

35 Az atyja halála után hazatért Kossuth Ferenc méltatlan volt az atyai névre. Az uralkodó körök hamarosan megszűntek félni a Kossuth névtől, mert viselője, Ferenc minden radikalizmustól mentes, lojális politikusnak bizonyult. Várkonyi István elsőként leplezte le Kossuth Ferenc igazi arculatát. írása válasz volt Kossuthnak az Egyetértés hasábjain írt cikkére, melyben nézeteit és szociáldemokrata-gyűlölő magatartását nyilvánosság elé tárta. Várkonyi azzal kezdi, hogy őt a cikk meglepte. „Meglepett pedig leginkább azért, mivel én ceglédi létemre oly határtalan bizalommal viseltettem Kossuth Lajos gyermeke és utódja iránt, hogy benne láttam a földhözragadt szegénységben szenvedésekben gyötrődő magyar népnek megváltóját. Mivel pedig hosszas kutatásaim s szerzett tapasztalataim folytán arra a meggyőződésre jutottam, hogy egyedül a szociáldemokrácia az amely a nép helyzetén segíthet" — írta. Ennek ellenére sem azt várta tőle, hogy a szociáldemokraták mellé álljon, de remélte, hogy azok sorában üdvözölheti majd, „akik a nép jólétét a szívükön hordják". Nem így történt. „No tisztelt Kossuth úr! Ilyen kicsinynek soha sem 'képzeltem önt. Feleljen nekünk, mert lássa sokan vagyunk, akik eddig bíztunk önben s most minden reményünk füstbe szállt... Vigyázzon, jól vigyázzon, hogy valódilag a szociáldemokráciát akarja megsemmisíteni és a Kossuth nevet ne semmisítse meg! Ismeri annak a töröknek az esetét, aki Kinizsi Pál sírkövére lőtt s a viszszapattanó golyó ölte meg?"

36 Végül hazafiságból és a haza és nemzetköziség fogalmaiból oktatja ki az öntelt Kossuthot, aki a szociáldemokratákat, szokásosan, hazafiatlanoknak nevezte. Helyi és országos szempontból is jelentősebb volt a fenti eseménynél a megyei törvényhatósági bizottság választása. Mivel Várkonyi személyes agitációjának hatására a helybeli birtokos parasztság egy része is csatlakozott a mozgalomhoz — Bárányi Péter, Zsíros János, if j. Várkonyi István stb. —, esélyük volt arra, hogy soraikból a megyebizottsági választásokon a megyei képviselőtestületbe is bejusson valaki. Bárányi Pétert meg is választották. Az eseményt a ceglédiek óriási lelkesedéssel kommentálták az Új Népszavában, nem is csoda, hiszen hasonló eset először fordult elő Magyarországon.

37 Bárányi Péter megválasztása egyértelműen a ceglédi mozgalom sikere volt. Bárányi nem csupán birfcokostársai, de a földmunkások körében is igen népszerű volt. Beszédeit 294