Ikvai Nándor szerk.: Cegléd története (Studia Comitatensia 11. Szentendre, 1982)

IV. A kapitalizmus kora - 4. A ceglédi földmunkásmozgalom története (Farkas József)

népgyűlés szónokai, Urban Pál és Kardos József alaposan felikészültek. Különösen Urbán számított erre az időre már képzett szociáldemokratának. Urban a szervezkedés céljáról, a munkások állítólagos „hazafiatlanságáról" tartott beszédet. Kardos kijelentette: „Miként Cegléd volt mindig a függetlenségi eszmék központja a múltban, úgy legyen központja a szocialista eszméknek is."

15 Az 1893—1894^es évek a csendes szervezkedés jegyében telték el. Nem történt semmi olyan esemény, amelyre a hatóságok felfigyeltek volna. A viszonylag békés, inkább óvatos szervezkedést indokolták a hódmezővásárhelyi események is. Általános megdöbbenést keltett Cegléden is Kossuth Lajos halála. A csendes évek Cegléden is vihart érleltek, mert 1895-től kezdve itt is visszavonhatatlan mozgalmi fellendülés indult meg. A budapesti pártvezetőség erőteljes harcot indított az általános választójog kivívásáért, az addiginál is nagyobb hangsúlyt fektetett a demokratikus szabadságjogokért vívott harc kérdésére. Ezért úgy határozott, hogy országos akciót indítanak el. Szavazási íveket nyomattak egymilliós példányszámban. „Akarja ön az általános választási jogot és egyesülési és gyülekezési szabadságot?" felirattal, majd az igenlő válasz, aláírás és lakhely következett. A cél az volt, hogy a lakosság tetemes részét leszavaztassa a párt és a pártvezetőséghez beérkezett válaszokat a miniszterelnökhöz, illetve a parlamenthez továbbítva gyakoroljanak nyomást a választójog érdekében. Az akció még 1894 novemberében megkezdődött. Erre a célra a pártvezetőség „Magyarország jogtalan népéhez!" címmel hasonló példányszámban röpiratot nyomatott, melyet a szavazólapokkal együtt osztogattak. A röpirat a demokratikus szabadságjogok mellett szállt síkra. Felszólított munkást, polgárt, férfit és nőt 20 éves kortól arra, hogy szavazzon le, hogy alkarja az általános és titkos szavazati jogot. „Le az osztályállammal! Éljen a népszavazás! Éljen az általános választási jog, a szabad egyesülés és gyülekezés! Éljen Magyarország népe!" — fejeződött be a röpirat. A magyar, szlovák és német nyelven kiadott röplap terjesztése és a szavazólapok kitöltése az egész országban megkezdődött. Ez volt az akció egyik célja, további cél volt az általános országos (agitáció. Országos tagtoborzó akció indult el, tagsági jegyeket osztogattak, új pártszervezeteket és munkásképző egyletéket, szakegyleteket hoztak létre, előfizetőket toboroztak a Népszava számára. A szavazólapokra is rákerült, hogy „Olvassátok és terjesszétek a »Népszavá«-t és a »Volkstimmé-«-t!"

16 Az akcióról sokáig nem volt tudomása a hatóságoknak, az agitáció titokban, ügyes konspirációval folyt. „Ruhaneműdként és más egyéb címeken érkeztek a csomagok a vidéki elvtársak címére, akilk megbízható személyeknek adták azokat tovább. Először Kiskunhalas környékén észlelték a „Le az osztályállammal!" „című" röpirat terjesztését és jelentették a belügyminiszternek, aki valamennyi törvényhatósághoz köriratot intézett az ügyben és tüzetes vizsgálatot rendelt el, így került felszínre az egész akció. A népszavazási akció indította el Cegléden is a nagyobb arányú szervezkedést és a munkásképző egylet megalakítására irányuló törekvést. Az akció szervezése és irányítása ismét Várkonyi István kezében egyesült. A belügyminiszteri körlevél nyomán megindított nyomozás kiderítette, hogy Várkonyi István „ceglédi származású volt lókupec, budapesti háziúr" többször megfordult Cegléden „és itt a legalsóbb néposztállyal érintkezik, azok között olyan eszméket terjeszt, amelyekből azok egy jobb jövő bekövetkezését remélhetik".

17 A rendőrség azt is kiderítette, hogy Várkonyi kisebb gazdákkal és iparosokkal is érintkezett és az aláírási íveket velük köröztette. Hívei között 'említi a rend291