Ikvai Nándor szerk.: Cegléd története (Studia Comitatensia 11. Szentendre, 1982)

IV. A kapitalizmus kora - 4. A ceglédi földmunkásmozgalom története (Farkas József)

őrség Bárányi Péter nyolcadtelkes gazdát is, valamint Szilágyi Mihály iparost. Jellemzésül hozzáteszi a jelentés, hogy ezek „nem jobbak és nem rosszabbak, mint mások". A helyi sajtó nem nevezi meg Várkonyit, de a tudósításból egyértelmű, hogy róla van szó: „Városunkban egy fővárosi úr apostolkodik a szocializmus ügyében. Egy ívet is köröztetett népünk iközött, melyben az általános titkos szavazás útján való választást és más egyebeket sürget. Ezt pedig mintegy 300—400 ember, köztük több városi tisztviselő is aláírta és felküldtek Budapestre a szociáldemokrata párt vezetőségének."

18 A röpirat terjesztését országosan olyan emberékre bízták, akik gyanún felül álltak — mint Cegléden Bárányi és Szilágyi —, akik megbízhatók voltak és szélesebb körökben fordultak meg. így esett a választás Cegléden az említetteken kívül Dezső Ferenc újságárusra, aki a Népszavát is terjesztette. Dezső vállalta a szavazólapok és röpiratok terjesztését is. Tevékenységére a helybeli rendőrség már a belügyminiszteri körirat előtt felfigyelt, mivel a helyi sajtó a tevékenységét szóvá tette. A rendőrség a nyomtatványokat elkobozta Dezsőtől és eljárást indított ellene. Dezső ezután a rendőri basáskodást megírta a Népszavában is, amely további eljárást vont maga után. Ez a tény is mutatja, hogy Dezső nem csupán alkalmi árus volt. A vizsgálat az akcióban részt vevő összes személy ellen kiterjedt. A vizsgálóbíró mintegy 20 iparost és földművest hallgatott ki az ügyben.

19 Az eljárás teljes lefolyásáról és az akció kiterjedtségéről további adatok nem állanak rendelkezésre.

20 Eljárást indítottak Várkonyi István ellen is alkotmány- és törvényelleni izgatás címén. Ügye a kecskeméti törvényszékhez került.

21 A sorozatos hatósági ellenakciók dacára a munkásképző egylet megalakítása napirenden maradt. Várkonyi és társai többször megpróbálkoztak ennek érdekében népgyűlést összehívni, de a hatóságok különböző ürügyekkel megakadályozták a népgyűlést és így a munkásképző egylet megalakítását is. Az érdem Várkonyié volt, ő járt le leggyakrabban Ceglédre, vele leginkább Kiss Károly érkezett, vagy az utóbbi külön is, de jötték mások is Várkonyi anyagi támogatásával. Az egyik helyi lap is neki tulajdonította később a mozgalom keletkezését is. „Annyi bizonyos, hogy ő hozta ide a szocializmust s nélküle Cegléden talán sose lett volna senki szocialista."

22 A szocialista szervezkedés kétségtelenül létezett már Várkonyi megjelenése előtt is, de annak elszigeteltségét б szüntette meg, ő kapcsolta be a helyi mozgalmat az ország szervezkedésáramlatába. Közben a ceglédiek széles táborát is bevonta a mozgalomba. Nem kisebbíti ez Urbán Pál és mások érdemeit, akik (maguk is sokat köszönhettek Várkonyinak. Az első engedélyezett egyletalakító népgyűlésre 1895. március elején került sor. Sajtótudósítás szerint azonban ez még eredménytelen maradt ekkor.

23 A másik helyi lap, a Cegléd, amely élenjárt eddig is a megtorlások követelésében, a gyűlés társadalmi veszélyességéről cikkezett. „Meg vagyunk győződve róla, hogy a rendőrség éberen ellenőrzi a mozgalmat s bizonyos fővárosi úrnak működését, ki nálunk szocialista apostolkodással foglalkozik, élénk figyelemmel kíséri.''

24 Az a bizonyos „fővárosi úr" ismét Várkonyi, aki az egyletalakítást szerette volna befejezni. Még március 31-ге újabb népgyűlést jelentettek be, hivatalos volt a párt akkori vezére, Silberberg Ignác is Budapestről, valamint Schreier Béla. Aranyi főkapitány azonban az engedély megadása helyett lefogatta és négy napig fogva tartotta a kérelem aláíróit, Rab Andrást, Brincsik Józsefet és Farkas Jánost. A polgármester pedig azzal az indokkal utasította 292