Ikvai Nándor szerk.: Cegléd története (Studia Comitatensia 11. Szentendre, 1982)

IV. A kapitalizmus kora - 4. A ceglédi földmunkásmozgalom története (Farkas József)

gyökeret a mozgalom. Ez részben a város Budapesthez való közelségéből is következett. A ceglédiek gyakran megfordultak Pesten és a pesti agitátoroknak sem volt messze Cegléd. Különösen ia ceglédi származásúak jártak vissza gyakorta. Közülük az 189 0-es években kiemelést érdemel Varkonyi István és Kiss Károly. Bizonyos, hogy az 1880-as évek közepétől már Cegléden élt a mozgalom. Létezett egy csoport, amelyik a Magyarországi Általános Munkáspárttal kapcsolatot tartott. Közvetlenül is bizonyítja a helyi csoportnak az uralkodó körökre gyakorolt nyugtalanító hatását a helyi sajtó témával kapcsolatos cikkezése.

4 1889-től, a II. Internacionálé alakuló kongresszusától fellendült a hazai munkásmozgalom is. Ettől kezdve a hatóságok is egyre gyakrabban foglalkoztak a témával, így a megmaradt forrásanyag is gazdagabb. A fellendülés hatására a ceglédiek is nyilvános népgyűlés tartását határozták el. Aranyi rendőrkapitány azzal az indokkal utasította vissza a kérelmet, hogy „olyan egyének vannak .szónokként bejelentve, akik közismert szocialista izgatók".

5 Közöttük Urban Pál neve is szerepel. Az idézet is bizonyítja, hogy a mozgalom ekkor már nem volt új keletű a városban. Az eszme hirdetői már közismertek voltak. 1889-től a párt élére Engelmann Pál került, aki a hazai mozgalom forradalmi szárnyához tartozott. Vezetésével a párt, amely 1890-ben felvette a Magyarországi Szociáldemokrata Párt nevet, fokozatos gondot fordított a földmunkások szervezésére is. Megyebeli képviselőjük, Mészáros Péter már 1889-től hallatta hangját. 1890ben pedig egyszerű mezei napszámos öltözetében — nem kis hatást keltve — megjelent az MSZDP első alapító kongresszusán, mintegy jelképezve az agrárproletariátus erősödő szerepét a mozgalomban. Ezek az események Cegléden is éreztették hatásukat. 1890-ben a ceglédiek is megjelentek a Budapesten tartott május elsejei demonstráción. Mészáros Péter fellépése nyomán országos visszhangra talált az a törekvés, hogy a földmunkások is alakítsanak az ipari munkásságéhoz hasonló szervezeteket, mert csak így tudnak helyzetükön javítani. Csak így harcolhatnak esélylyel kizsákmányolóiik ellen a munkaidő rövidítéséért, az emberségesebb bánásmódért, magasabb munkabérért. Ezek a követelések foglalkoztatták a ceglédieket is. „A murikások egyelőre csak a munkaidő megrövidítését kérik"

6 — írta az egyik helyi lap. Ezalatt a malommunkások már cselekedtek is. Bérmozgalmat indítottak el, követelve a munkaidő 1 órás leszállítását és a (munkabér felemelését.

7 A mozgalom, ha csekély eredményt hozott is, már megmutatta az összefogásban rejlő erőt. Ebben az időben a malommunkások még nem sokban különböztek a mezei napszámosoktól. A malmokban végzett munlka zöme szakképesítést nem igényelt, így bármikor elküldhetők voltak az ottani dolgozók, így szervezésük is nehéz volt. Budapesten a malommunkások megszervezése csak az 1890-es évek közepén sikerült a pártnak. Mindez növeli a ceglédi malommunkások viszonylag korai mozgalmának a jelentőségét. A későbbiek során mozgalmuk a földmunkások és f aomunkások mozgalma mellett a legjelentősebb maradt a városban. Az MSZDP vezetőségében hamarosan meghasonlás történt. A Viharsarokban lejátszódó mozgalmak és azokat követő hatósági megtorlások válaszút elé állították az akkori pártvezetőséget. A többség a kockázatmentesebb agitáció mellett döntött. Engelmannt leváltották és mérsékelték a vidéki agitációs munkát.

8 Mindezt a ceglédi mozgalom kevésbé érezte meg, mert ezzel egyidőben, 1892-ben kezdte meg helyi agitációs és szervező munkáját az itteni születésű Varkonyi István. Varkonyi 40 éves, volt városi vállalkozó s lókereskedő, jelen289