Ikvai Nándor szerk.: Cegléd története (Studia Comitatensia 11. Szentendre, 1982)

IV. A kapitalizmus kora - 3. Társadalmi és politikai harcok, irányzatok a XX. század elejéig (Reznák Erzsébet)

sere. Programjában — mely középbirtokosok, dzsentrik, kispolgárok érdekeit védelmezte — szerepelt a közös ügyek eltörlése, a teljes függetlenség felállítása, de a nemzetiségek önállósodási törekvéseinek kíméletlen elfojtása is.

52 Nem jelentett ez többet, mint a kormányzó szabadelvű párt politikájának tagadását.

N Azonban megtagadták az általuk oly gyakran hangoztatott 48 szellemét is: szétválasztották a haza és haladás egységét, minden társadalmi baj okát a függetlenség hiányára vezetve vissza. E politikai szemfényvesztés kíméletlenül szembeszállt a nemzetiségek jogos önállósági törekvéseivel és a századfordulón jelentkező demokratikus irányzatokkal is. Mindezek ellenére a függetlenségi párt hatása mély volt. Népszerűségének oka abban keresendő, hogy ellenzékisége alkalmas volt minden társadalmi elégedetlenség levezetésére. E párthoz kötötte politikai hite Cegléd városát is. „... a Kossuth nevét viselő pártról hiába mondják, hogy az meddő közjogi harcot folytatott, nem volt egyéb fölösleges akadékoskodásnál és káros ellenkezésnél. A mezővárosi parasztság politikai ösztöne a saját emancipációs harcának ismerte és éppen ezért vérig-keseredetten harcolta ezt a harcot."

53 A nevezetes Gubody Ferenc polgármestersége volt ez az időszak. Gubody 1852-ben született Nagykőrösön. Jogot végzett ember volt, Ceglédre a járásbíróság aljegyzőjeként került. 1884-ben választották először polgármesterré és Cegléd történetében példa nélkül 23 évig, 1907-ig, haláláig viselte ezt a tisztséget. Személyében azt a modern, polgári szemléletű vezetőt kell tisztelnünk, aki talán legtöbbet tett Cegléd felvirágoztatásáért. Az irányítása alatt megvalósult városháza, gimnázium, városrendezés, utcakövezés, villanyvilágítás stb. más városokhoz hasonlítva nem különösen érdekesek, de Cegléd addigi történetéhez képest igen fontos vívmányok voltak. Rendszere szilárdnak tűnt, bár szervezett ellenzékkel kellett szembenéznie. Az ellenzék — a városi vezetésből kiszoruló nagygazdák, módos bérlők, kik gyermekeiken keresztül a városi hivatalok egy részét is befolyásuk alá vonták —, éberen figyelt és sokszor megnehezítette Gubody minden újszerű kezdeményezését. Támadták őt gazdálkodásáért, mondván, költekezése tönkreteszi a várost. Gubody valóban nagyvonalú gazdaságpolitikája érthetetlen és értéktelen volt az óvatos, szűk távlatokig terjedő paraszti szemléletnek. Kárhoztatták Gubodyt a személye körül kialakuló „személyi kultusz''-ért, valójában az őt támogató, hasonló gondolkodású értelmiséget. Hibáztatták, a hivatalnokok laza ügyintézéséért. Szemére vetették, hogy nem elég 48-as.

54 A város vezetői — minden értelemben — mindig a birtokos parasztok voltak. Ök biztosították hosszú ideig, hogy a város megőrizhette városi státusát. Hogy Gubody városfejlesztő tevékenységét mégis idegenül és ellenállással fogadták, annak az a magyarázata, hogy a polgármester kezdeményezéseivel a városi társadalom többi rétegének érdekeit is hajlandó volt figyelembe venni. A vezetése alatt létrejött városi művek éppen azért értékesek, mert ugyanakkor belefértek a városi fejlődés addigi irányvonalába. (Az utcakövezés, villanyvilágítás stb. elengedhetetlen feltétele a városi létnek.) Mindez persze nem azt jelentette, hogy a két rivális csoport nem találta volna meg a közös hangot: egységesek voltak, ha uralmukat a szegényparasztok, munkások ellen kellett megvédeni. A „parasztpárt" és az „intelligencia" — ahogy egymást nevezték — közötti ellentétek különösen kiéleződtek a gimnázium építésének ügyében.

55 A gimnázium létesítését már 1894-ben, a Kossuth halálakor tett alapítvány felállításakor elhatározta a város.

56 Az anyagi alapot Dobos János mérnök — a korábbi 275