Ikvai Nándor szerk.: Cegléd története (Studia Comitatensia 11. Szentendre, 1982)

IV. A kapitalizmus kora - 3. Társadalmi és politikai harcok, irányzatok a XX. század elejéig (Reznák Erzsébet)

polgármester — 10 Oezer forintos alapítványa, valamint a városi tanács által megszavazott 4%-os pótadóból származó jövedelme jelentette. A gimnáziumért meg kellett küzdeni a megyei hatósággal és a sűrű válságokat megérő kormánnyal is. A városi tanács a vallás- és közoktatásügyi minisztériumhoz címzett kérvényében jó érzékkel, országos érdekre hivatkozik, mely megkívánja a művelt középosztály létét.

57 Véleményük — tulajdonképpen az indítványozó Gubody és társai véleménye — szerint a művelt középosztályra Cegléden is nagy szükség volt, hisz a polgári iskolát végzettek közül kevésnek van módja — anyagi módja — tovább tanulni a távoli középiskolákban. Az ellenzők érvei igen változatosak voltak, kezdve a költségektől addig, hogy a ceglédiekben nincs hajlandóság a tudományra, sok értelmes és komolytalan indokot felsoroltak. A legbeszédesebbek és legérthetőbbek azonban az alábbi érvek: „A meglévő 193 középiskolát rendkívül soknak tar tjük, mert termeli a proletariátust, úgyannyira, hogy ma a sikkasztok és csalók kétharmada ebből kerül ki."

58 A ceglédi gazdák tehát a „proletariátus", az iparosok, kereskedők megerősödésétől tartottak, kik előtt a helybeli gimnázium jelentette kedvezménnyel valóban megnyílt a lehetőség a társadalmi felemelkedésre. Már az első tanév is ezt bizonyította: a 92 beiratkozott tanuló közül származása szerint 18 gazdálkodó, 33 iparos, 19 kereskedő, 10 tisztviselő, 6 más értelmiségi és 6 személyes szolgálatot végző gyermeke volt.

59 Társadalmi helyzetükről szól az a körülmény is, hogy közülük 28^an folyamodtak tandíjmentességért. Volt még egy fontos érvük az ellenzőknek: gimnázium helyett földművesiskolára lenne szükség, hisz a mezőgazdaság szakszerű művelése nagy lehetőséget nyújtana a városnak. Ez a vélemény helytálló is volt az adott körülmények között, a XIX. század végi Cegléden. Azonban — s ezt ismerte föl okosan Gubody — a jövő (nekünk közvetlen múltunk) nem a mezővárosi szinten megrekedt, hanem az iparosodó, az urbanizáció előnyeit megszerző városokat igazolta. Nem véletlen, hogy a város egyetlen szabadelvű párti képviselőjelöltje, Podmaniczky Frigyes 1896-ban is éppen a gimnázium építését használta föl saját népszerűsítésére. A helyi szabadelvű párt programjából kiderült, kik szorgalmazták az ő jelölését: „Az iparos, a kereskedő nem talál vevőt a czikkeire; a gazdálkodónak pedig alig van piaca a terményei számára, s azokat potom áron kell eladnia az amúgy is alacsony gabonaárak mellett. — Mindez pedig azért, mert nincs, a ki az ipart támogatná, a kereskedelmen lendítene!"

60 A jelölés miértje is nagyon fontos: a miniszterelnök „megmondta nyíltan, hogy a városra kiszámíthatatlan előny lesz ezen lépés (P. megválasztása) és meglátjuk, milyen változás következik be, ha barátok leszünk. A szó-beszéd, a hangos frázis nem ér semmit; beszéltünk 30 esztendeig eleget, tegyünk is már egyszer valamit! Elég volt az éljenekből, elég a tüntetésekből, elég a hazafiaskodásból! Mindebből nem élünk meg."

61 Mindezek a kijelentések, s azok a vélemények, melyek az örök ellenzékieskedés következményeként értékelték Cegléd hátrányos fejlődését, az oly hangosan hirdetett, a függetlenségi párt által elárult 48-as eszmék devalválódását jelentették. Azonban ezeknél többet a szabadelvű párt sem tudott nyújtani, így Podmaniczky — érezve esélytelenségét — még a választások előtt visszalépett.

62 Nagy volt a választók között azoknak a száma, kik nem voltak hajlandóak tudomásul venni a Kossuth nevében folytatott politikától való eltérést. Természetesen a birtokos parasztságról van szó, kiknek gazdasági fölénye biztosította a politikai fölényt is, hiszen nekik kedvezett a választási rendszer. Az