Ikvai Nándor szerk.: Cegléd története (Studia Comitatensia 11. Szentendre, 1982)

IV. A kapitalizmus kora - 3. Társadalmi és politikai harcok, irányzatok a XX. század elejéig (Reznák Erzsébet)

• példáját adta, amidőn a magyar szabadság bajnokát hontalanságában felkereste — mondom, nem hihetem, hogy e város polgárságának népének egyrésze tartósan megmaradhasson oly befolyás alatt, a mely egy nagy nemzeti ünnepen hamis jelszavak alatt, megtörte a tisztességet, csorbát ejtve egy tiszta, előkelő, magyar város jóhírnevén."

42 Ebben a gyászos ügyben jólesően olvashatták a nagy tudós levelét. Türelme megnyugtatóan hatott a felzaklatott kedélyekre, világos érvelése csillapította a megbolygatott elöljáróságot. Mindazonáltal a harc tovább folyt, újra a képviselő-testületben. A polgármester ellenzéke újra támadt, meglepő fordulattal, a polgármestert okolva a történtekért, kényszerítette őt végül is a lemondásra.

43 Az immáron győztes ellenzék vakmerőségében odáig ment, hogy Verhovay országos hírű hírhedett kortesét, a nagyszájú Csatár Zsigmondot jelölte az üres állásra. S bár б nem volt választható a városban, végül mégis az ő jelöltjük, Károlyi Kálmán kalaposmester nyerte el a tisztséget.

44 A Verhovay-pártiák elszántságát magyarázza az a körülmény, hogy 1884 nyarára választások voltak kiírva. Márpedig nem látszott valószínűnek, hogy B. Molnár polgármestersége alatt, kit hivatali hatalma is támogatott, újra Verhovay lett volna a képviselő, ahogy ekkor még ő lett, ha nem is a remélt, régi bizalommal.

45 A csata pedig tovább folyt, ezúttal Verhovay személye ellen. Az erőviszonyok megváltoztat mutatja azonban, hogy szeptemberben Gubody Ferenc ülhetett a polgármesteri székbe. Verhovay mögött ékkor már számtalan botránya miatt sajtóperek sorozata, sikkasztás bűnéért bűnvádi eljárás állt. Lapja, a Függetlenség, mely ceglédi ellenfelei szerint „szennylap, repedt trombita, rágalmak szemétdombja", útszéli módon támadta meg ellenfeleit, az antiszemiták bevált módszere szerint. Verhovay országgyűlési működése alatt egyetlenegyszer sem szólalt föl a város érdekében, nevét csak a mentelmi bizottság jelentéseiben olvashatjuk, mely számos esetben volt kénytelen mentelmi jogát felfüggeszteni.

46 1887-ben azért még jelentékeny számú híve volt a városban, bár a két részre szakadt pártot már csak az ő személye választotta el. A végső szót Kossuth mondta ki, aki szigorú üzenetben tudatta a várossal: „Mondja meg nekik, hogy Czegléd, az én Czeglédem állapotát szégyelem, mélyen szégyenlem; meg vagyok botránkozva. Én már eredetileg is rosszaltam ez állapotot és botránykoztam Verhovay viselkedésén már akkor is, mikor még az antiszemitizmus nem is volt.. ,

47 Nem értem, hogyan engedhették a tisztességesen gondolkozók, hogy az ügyek idáig fejlődjenek. Ezért szakítottam meg Czegléddel minden összeköttetést, ezért nem feleltem a leveleikre, a melyeket küldözgettek!"

48 Ez az üzenet megmásíthatatlan és világos volt, még akkor is, ha a hitelességét csak az üzenet átadójának, Herman Ottónak külön nyilatkozatára hitték el a ceglédiek.

49 Egyre többen csatlakoztak a függetlenségi párthoz, kinek jelöltje Komjáthy Béla lett. S bár a választáson sikerült megszabadulni Verhovaytól, hatása mégsem múlt el nyomtalanul: több mint 600 tagú küldöttség tiltakozott a képviselőházban a választás eredménye ellen, rágalmazta, feljelentette a választások irányítóit, különösen Gubodyt.

50 Az ügy végére Komjáthy tett pontot, ki ha nem is túl nagy lelkesedéssel, de elvállalta a mandátumot.

51 Verhovay hívei a városban — éppúgy, mint iaz országban bárhol — nem csak egy társadalmi rétegből kerültek ki. Azonban e sokféle réteg antiszemitizmusa megtévesztő lett. 273