Ikvai Nándor szerk.: Cegléd története (Studia Comitatensia 11. Szentendre, 1982)

IV. A kapitalizmus kora - 2. A város a jobbágyfelszabadulástól az első világháborúig (Kocsis Gyula)

ben, ma is működik. Az alapító tagok közül B. Farkas Mihály gőzmalom-tulajdonos, Háczay János sertéskereskedő, Váradi Dávid fakereskedő nevét ismerjük. Ez a gyár már modernebb, körkemencés rendszerű volt, alapjait 1886. augusztus 30-án rakták le.

70 A céheket 1857-ben megfosztották az ipargyakorlás adományozásának jogától, majd 1872-ben a eéhek megszüntetését törvény írta elő. Mindez szabaddá tette az iparfejlődés előtt az utat. A mezővárosokban azonban a tőkehiány miatt az iparfejlődés többnyire a kisiparos, kézműves mesterek számának növekedésében, illetve új iparágak kialakulásában jelentkezett. így látta ezt a városi tanács 1875. évi helyzetjelentése is, amely a hanyatlás és elszegényedés jeleit fedezi fel az iparosrétegnél. Ennek okát a pénzeszközök hiányában (amelynek következménye, hogy az üzletpangás a tőkét emészti fel), a könnyebb pénzköltésben és részben a hanyag munkában látta.

71 Az 1870-es években hátrányosan érintette a ceglédi iparosokat, kereskedőket az is, hogy az uradalom lezáratta a putrisarki erdőn keresztül Lajosmizsére vezető utat. Az út kinyitását kérő iparosok a kérvény indoklásában leírták, hogy a mizseiëk, akik addig Cegléden vásárolták az iparcikkeket, bort, fűszert, a közlekedés megszűnése miatt Kecskemétre szoknak és a ceglédi iparosok sem tudják felkeresni a mizsei vásárlókat.

72 A céhszervezet megszüntetése nem befolyásolta a termelési technikát, értékesítési szokásokat, így ezek nagyon lassan változtak. Cegléden még 1900-ban is 300 iparos a piacokon, vásárokon maga értékesítette a megtermelt iparcikket, tehát termelő- és kereskedelmi tevékenységet egyaránt folytatott. Közülük 171 pedig távoli vidékek vásárait (Abony, Szolnok, Tiszaföldvár, Cibakháza, Mezőtúr, Törökszentmiklós, Fegyvernek, Kunhegyes, Kisújszállás, Karcag, Nagykőrös, Kecskemét, Alberti, Pilis, Monor, Pest, Tápiószele, Nagykáta, Jászberény, Jászapáti, Heves) is látogatták. Ennek ellenére értékesítési gondjaik voltak, ezért igyekeztek kizárni az iparengedély nélkül működők, illetve a vidéki iparosok, de még a helyi fiatalabb iparosok versenyét.

73 A kisipari üzemek közül a lakatosok, bádogosok, kovácsok, asztalosok (17. kép) jártak a technikai fejlődés élén. Közülük talán a legkiemelkedőbb iparos és vállalkozó Rónai János volt (13. kép). Cegléden született, a mesterséget apjától tanulta, majd a céhes hagyományokhoz híven Nyugat-Európában vándorolt. 1881-ben lett önálló, 1883-ban ő készítette a városi közvilágítás bádoglámpáit. 1884-ben találmánya — a fűthető fürdőkád — szabadalmi védettséget kapott. Tagja volt az 1885. évi és a millenniumi országos kiállítás zsűri fenek, 1892-ben pedig pertnetezőgépgyárat nyitott, 1909-ben elsőként nyitott elektromos szaküzletet a városban.

74 (Ebben az évben 6 hét alatt 4 ilyen szaküzlet nyílt.) Rajta kívül is többen voltak ceglédi feltalálók, akik többnyire a mezőgazdaság korszerűsítésével kapcsolatos saját szabadalmaikat gyártották (16. kép). Lugosi Ferenc szintén permetezőt talált fel és gyártott, Páronfájt János gépész kukoricavető gépet, Szalisznyó János kapálóekét gyártott. Molnár Mátyás géplakatos olyan acetilénlámpát talált fel, amely szabályozható mennyiségű gázt termelt. A városban 19124эеп működő 33 villanymotor üzemeltetői között a legtöbb a lakatos.

75 Az iparfejlesztés előmozdítása érdekében rendezett országos iparkiállításokon a ceglédi iparosok rendszeresen részt vettek. Az 1885. évi kiállításon Antal Pál kovácsmester (15. kép), a kocsigyártó ipartársulat pénztárosa egy szekérre és egy gazdasági kocsira kapott kiállítási nagyérmet. Rajta kívül több ceglédi kiállító részesült ebben az elismerésben. (3 asztalos, 6 ruházati iparos, 1 248