Ikvai Nándor szerk.: Cegléd története (Studia Comitatensia 11. Szentendre, 1982)

IV. A kapitalizmus kora - 2. A város a jobbágyfelszabadulástól az első világháborúig (Kocsis Gyula)

rostás, 1 fésűs.) Az ezredéves országos kiállításon pedig 3 iparossegéd nyert díszoklevelet. Lédeczi László ácssegéd épülettervrajzért, P. Szabó József a sertéshizlalók gőzmalma gépésze egy működő gőzgépmodellért és Csurgat Benő asztalos.

76 A különböző termelési ágak ismertetésénél már említés történt a megtermelt javak értékesítéséről is. Szükségszerű volt ez, mert a megtermelt javakat mind az iparban, mind a mezőgazdaságban maga a termelő próbálta meg értékesíteni. Másrészt pedig mind a felvásárlásról, mind az iparcikk- és élelmiszereladásról szóló adataink abban merülnek ki, hogy megemlítik a kereskedő nevét. Lényegében még a kereskedéssel foglalkozó lakosság létszámát is nehezen tudjuk megállapítani, mert nem minden kereskedelmi tevékenység volt iparengedélyhez kötve, illetve a kiskereskedők száma állandóan változott. A századfordulón megfigyelhető, hogy a városi tanács a legtöbb iparengedélyt a szatócsüzletet nyitni szándékozóknak adja ki. Ugyanezekből az iratokból az is kiderül, hogy ezek a kis szatócsüzletek csak néhány hónapig tudtak létezni. A vállalkozók reményeit nem váltották be, így azok néhány hónap eltelte után kénytelenek voltak visszaadni az ipart. Az 1858-ban készült összeírásból nemcsak a ceglédi kereskedők létszámát, de — bizonyos mértékig — rétegződésüket is meg tudjuk állapítani.

77 Ekkor 39 fűszer-, bőr-, posztó-, vegyeskereskedő élt a városban. Közülük 4-nek nem volt boltja, csak vásárban, hetipiacon ponyván árulhatta áruját — a rétest —, 4-nek pedig iparengedélye sem volt. Ez a 8 személy minden bizonnyal a legalsó réteget képviselte. A fennmaradó 31 bolttal, üzlethelyiséggel is rendelkező kereskedő közül 21 még 1851 előtt, 10 pedig 1851—58 között kapta iparengedélyét. Feltűnő, hogy közülük tizenhármán az egyéb kereskedelmi ágak mellett rétessütéssel is foglalkoztak, illetve 7 személynek ez volt a kizárólagos tevékenysége. 4 kereskedő posztó- és divatáru-, 13 fűszer-, 9 vas-, üveg vegyeskereskedéssel, 1 gabona-, 1 pedig bőrkereskedéssel foglalkozott. A 39 kereskedő közül 32 zsidó volt, akik valószínűleg a szomszédos Abonyból, illetve Albertirsáról költöztek Ceglédre. Közülük sokan meggyökeresedtek a városban. Az Í870-es évekre helyi viszonylatban jelentős üzleti tevékenységet folytattak (19. 'kép). 1908-ban, ötven évvel az összeírás készítése után is sok régi kereskedőcsalád leszármazottja él Cegléden.

78 baromfi-kereskedő bornagykereskedő bormérő bőrkereskedő divatárus edényárus fa- és szénkereskedő faedény árus fehérnemű árus fűszer- és vegyeskeresk. gabonakereskedő gépárus összesen 338 A 338 kereskedelemmel foglalkozó között 45%-ot tesz ki a mezőgazdasági termékeket vagy azokból készült élelmiszereket kicsiben árusítók aránya. A ke31 gyümölcs- és terménykeresk. 33 1 kenyérárus 25 22 kép- és tükörkereskedő 2 1 kocsmáros 17 11 lisztkereskedő 4 4 rőfös 20 5 ruhakereskedő 3 1 szatócs 53 30 tejtermék árus 6 28 szálloda — vendéglős 5 1 vaskereskedő 2 2 sertéskereskedő 29