Ikvai Nándor szerk.: Cegléd története (Studia Comitatensia 11. Szentendre, 1982)

IV. A kapitalizmus kora - 2. A város a jobbágyfelszabadulástól az első világháborúig (Kocsis Gyula)

A gőzmalmok létesítésének virágkora a századfordulóval lejárt, az új században már a XX. század legfontosabb energiaforrására, a kőolajra és származékaira alapuló liszt- és daramalmok jötték létre.

65 Cegléden az első igazi tőkés jellegű ipari vállalkozások a gőzmalmok voltak. Ezek az üzemek alkalmazták a legtöbb munkást, akiknek sorsában, életés munkakörülményeiben a kisipari, kézműves műhelyekben dolgozó sorstársaiknál nyíltabban jelentkezik a kapitalista kizsákmányolás. A ceglédi malommunkások heiyzetét egy 1876-ban készült jelentés alapján tudjuk ismertetni.

66 Cegléden ekkor három gőzmalom működött. A rt. gőzmalomban 19 munkás dolgozott, munkaidejük napi 13 óra volt, Sz. Farkas János 3 munkása napi 11 órát dolgozott. Az Ungvári-malomban volt a leghosszabb, napi 16 óra a munkaidő. A kisebb fegyelmi vétségeket (késés, illetve korábbi munkabefejezés, a tulajdonosokkal vagy az őrletőkkel szembeni illetlen magatartás, hanyag munkavégzés) pénzbüntetéssel sújtották, harmadszorra már elbocsátották a munkást. A részvénytársasági gőzmalom 19 munkása közül 12, a négy molnársegéd, öt molnárinas, a raktáros, a gépápoló és az asztalos volt ceglédi születésű. A két főmolnár, az almolnár és a gépész Magyarország északi, iparilag fejlettebb vidékéről származott. Az első világháborút megelőző években is a gyáripari jellegű vállalkozások közül a gőzmalmokban dolgozott a legtöbb munkás (a rt. gőzmalomban 180, a Hunnia malomban 30, az 5 kisebb gőzmalomban 46). Halász József és November Ignác szivarszipkagyárában (1899-ben, illetve 19054эеп alapították) 40—40 munkásnő, főleg fiatal lányok kaptak munkát. Faragó Lajos cserépkályhagyára (15 alkalmazott — 14. kép) és a városi villanytelep (10 alkalmazott) a legkisebb gyárvállalatok közé tartozott.

67 Sajnos nem ismerjük Lugosi Ferenc lakatosmester saját konstrukciójú permetezőgépgyárának munkáslétszámát. Az 1906-ban, illetve az 1911-ben folytatott gépszínépítikezésekbőí arra gondolhatunk, hogy a vállalkozás ebben az időszakban indult fejlődésnek. Az ő műhelyéről készült a jelenleg ismert egyetlen olyan fénykép, amely ceglédi ipari üzemet ábrázol az első világháború előtti időkből. A felvétel hátterében a műhely előtt a segédek készítik a gépeket, az előtérben a gazda alkuszik a vevővel, egy másik vevő a sikeres alku után a pénztárosnál (aki valószínűleg a mester felesége) fizet (12. kép).

68 A jelentősebb ipari vállalkozások közé tartoztak a téglagyárak. Az elsőt Fabianek Vilmos kereskedő és Ungvári Ferenc malomtulajdonos létesítette a jászberényi út melletti I. fertályföldekben, 1884-ben. A kamrás rendszerű, szénfűtésű üzemről a „Czegléd" tudósítója reklámmal felérő óriási lelkesedéssel számolt be: „A telep imposáns képet nyújt. A nagytestű épület büszkén égnek meredő kéménye sűrű gomolyokban ontja a füstöt. Fáradhatatlan munkás nép szüntelenül hordja ki a kamrákból az üveghangú téglát. Száznál több munkás sürög-forog a téglaszínek alatt és körül. Földásók, földhordók, rostálok, finomítók, vízmerők, sártaposók, homokolók, vályogvetők, téglahordók, fúrók, faragók, ácsok, kőművesek, szénkavarók vidám zaja tölti be a levegőt. A gyár imposáns falain belül mindenki a jövő század Czeglédjét vélte látni. A téglák történelmünk letéteményesei. Kőkemény testük lesz az idők tanuja. Elibénk varázsolják a jövőt, mely tündérképet mutat. És mi lelkesedéssel telve nyújtunk kezeket az iparosnak, a kinek szorgalma legbiztosabb záloga jövőnknek."

69 A második téglagyár, amely részvénytársaságként létesült az öregszőlők247