Ikvai Nándor szerk.: Cegléd története (Studia Comitatensia 11. Szentendre, 1982)

IV. A kapitalizmus kora - 2. A város a jobbágyfelszabadulástól az első világháborúig (Kocsis Gyula)

anyagi terhek vállalásával igyekezett megmenekülni a jogtalan követelés terhétől. 1874-ben emlékiratot és kérvényt intéztek a minisztertanácshoz, amelyben a helyzet és az elkövetett jogsértések ismertetése után követelték a per beszüntetését, a kor lehetőségeihez képest élesen kritizálták magát a rendszert is. „A per ugyan bírói elintézésre vár, de midőn a peres felek eggyikét a magas kormány kezelése alatt levő közalapíit. uradalom, miásikát pedig hazánk egyik jelentékenyebb községe képezi, lehetségesnek látszik, hogy az ügy a bírói elintézés alól kivonassék, mert nem hihető hogy a magas kormány mint... az uradalom főfelügyelője elnézze azt, hogy Czegléd város községe nyugtalaníttassék, zaklattassék, és súlyos terhei dacára költekezésre kényszeríttessék —^akkor, — midőn kereseti alap nincs, melyből kiindulva ellene jogos követeléssel lehetne fellépni, midőn hasonló természetű nyugtalanítások, zaklatások és költekeztetések csak is arra szolgálnak, hogy a polgárokban felsőbbségeik iránt való bizodalom megingattassék. Czegléd város községe nem kér kegyelmet, és felvette az elédobott keztyőt, védelmezvén magát a törvénytelen megtámadás ellen, most azonban, midőn a legközelebb beállt nagyszerű politikai fordulat következtében bizodalma a magas kormány iránt mély gyökeret vert, és bízvást reményeiheti, hogy a magas kormány képes és \kész is minden jogtalanság megakadályozására, elérkezettnek látta az időt, hogy... egy alázatos folyamodással járuljon a Nagy Méltóságú Miniszter Tanács elé... Azon reményben, hogy egy község jogosulatlan zaklattatását megszüntetni, s nyugalmát vissza adni... nem fog jelentéktelen körülményként feltűnni.. ,"

14 A polgárok csalatkoztak reményeikben, kérvényüket a Miniszter Tanács elutasította, a per még további 10 évig tartott, és a város részleges győzelmével ért véget. A kúria mint legfelsőbb bíróság elutasította az uradalom nagy összegű maradványföldváltsági kérelmét, csak mintegy 10 000 ft értékű 1400 holdnyi mára dványf öld váltság illette az uradalmat. Ezzel szemben megítélte az uradalomnak a tagosítás jogát a város határának északi részén 11 darabban levő 916 kh területre, amelyekért az uradalom 150—160 gazda birtokát tervezte átvenni. A város vezetősége ismét megpróbálkozott a tagosítandó uradalmi földek megvásárlásával (Trefort Ágostonnál is jártak ez ügyben), végül is a 10 680 ft maradványföldváltság 1887. január 10-ig történő egyösszegű befizetése fejében az uradalom elállt a tagosítás jogától. A 18 évig tartó per a városnak mintegy 30 000, az uradalomnak pedig 20 000 forintjába került.

15 (2. kép.) A hosszan elhúzódó per nagy hátránnyal járt a mezőgazdaság fejlődésére. A maradványföldváltság fenyegető réme miatt stagnáltak a földárak, alig haladt előre a modernizálás. A VALLÁSALAPI'TVÁNYI FÖLDEK MEGVÁSÁRLÁSA A vallásalapítványi uradalom már a jobbágyfelszabadítás előtt is csak kis terjedelmű saját, majorsági gazdasággal rendelkezett, 1867-re pedig még azt is visszafejlesztette és teljesen áttért a bérleti gazdálkodásra. Valószínűleg ez lehet az oka, hogy könnyen elállt az úrbéri perben megnyert tagosítás jogától. A bérletek túlnyomó többsége kis (19 db 100 kh alatt) és középbérlet (17 db 1000 kh alatt) volt, mindössze kettőnek a területe haladta meg az 1000 holdat.

16 A bérlők szinte kizárólag ceglédiek voltak, nemritkán több évtizeden át béreltek az uradalomtól különböző földterületeket. B. Molnár Sámuel polgármester 1883-