Ikvai Nándor szerk.: Cegléd története (Studia Comitatensia 11. Szentendre, 1982)
IV. A kapitalizmus kora - 2. A város a jobbágyfelszabadulástól az első világháborúig (Kocsis Gyula)
ban már 19 éve volt bérlője az uradalomnak, az Urban Pál vezetése alatt működött agrárproletár földbérlő szövetkezet pedig 1901-től az 1930-as évekig bérelte a Homok pusztát. 17 A város a XIX. század második felében az úrbéri perrel kapcsolatban többször próbálkozott az uradalmi földek bérletével, illetve megvásárlásával, azonban mindig merev elutasításban volt része. Az uradalom csak a XIX. század utolsó évtizedeiben kezdte meg a ceglédi határban levő földjeinek eladását. Ezt a folyamatot sajnos nem tudjuk részleteiben figyelemmel kísérni, mert az uradalmi iratanyagban szinte egyáltalán nem találunk erre vonatkozó forrásokat. 1892-ben mintegy 170 holdat kínált eladásra a határ északi részében, a kikiáltási ár 23 862 ft volt. A további részleteket nem ismerjük, de abból, hogy az eladásra kínált szőkehalmi birtok később a Hartyáni család tulajdona volt, arra következtethetünk, hogy 1892-ben magánszemélyek vásárolták meg az uradalmi földet, illetve belső háztelkeket. 1896-ban az uradalmi legelőkből 1071 holdat parcelláztak föl 5 holdas darabokban, amit a ceglédi birtokosok vásároltak meg. A városnak niiinit testületnek csak a XX. század első évtizedében sikerült néhány uradalmi birtoktestet megvásárolni. A kultuszminisztérium elsőként a Kámán, illetve a Hosszú- és Szőkecsemő eladásába egyezett bele 1903ban. A kámáni 40 holdas erdőt 28 762 koronáért vette meg a város. Az 1906-ban kelt végleges szerződés szerint a terület „üdülés céljaira engedtetik át, a vevő köteles minden időn át parkszerőleg, erdő gyanánt kezelni". A sikeren felbuzdulva a Népkör Egylet Gazdaköre 1906-ban ismét indítványozta a városnak az uradalmi földek megvételét. Indoklásukban arra hivatkoztak, hogy a gazdálkodással foglalkozó, folyton szaporodó lakosság számára a város anyagi haszonnal parcellázhatná a megszerzett földeket és a hasznot a szegények segélyezésére lehetne fordítani. Eszerint a birtokos rétegek számára kívánták volna megszereztetni az uradalmi földeket. A csak legelőnek alkalmas nagyszéki, cigányszéki és varjasi tagokat pedig a város az állattenyésztés fejlesztése érdekében közlegelőként hasznosíthatta volna a javaslat szerint. A város vezetősége ugyancsak az állattenyésztés szükséges fejlesztésére hivatkozva kérte Darányi Ignác földművelési és Apponyi Albert kultuszminisztertől az uradalmi birtokok eladását. A következő években sikerült is megvásárolni a városnak több uradalmi földet (Kecskéscsárda 144 kh, Postaföld 52 kh, Cigányszék 30 kh), amelyeket egy ideig a város bérbe adott vállalkozóknak, majd egy részüket örök áron eladta. A Postaföldet például 62 900 koronáért vette meg a város 1911-ben és 78 000 koronáért adta el 19124>en. 18 A kultuszminisztérium 1903 j ban hozzájárult a Hosszú- és Szőkecsemő (másképp IV. számú — Gerje és VI. számú — Kistelek legelőrészlet) eladásához is, azzal a feltétellel, hogy ezeket a város 1 holdas részletekben, nyerészkedés nélkül köteles az ingatlan vagyonnal nem rendelkező polgároknak eladni, „hogy így a város vagyontalan elemei birtokhoz jussanak". (E redelkezés „szigorú" betartásával jutott a parcellázott földhöz számos „vagyontalan" virilis, választott képviselő, bankigazgatósági tag, fűszerkereskedő, gőzmalmos, városi rendőr.) A birtokok eladásában az egyre növekvő, a Cegléden tartott agrárszocialista kongresszusokon is kifejeződő társadalmi ellentétek is szerepet kaphattak. Józsa Sándor földmunkás és társai 1901 decemberében 515 aláírással ellátott kérvényt juttattak el a kultuszminisztériumhoz, amelyben a parcellázást kérték. Ök később is követelték a földhöz juttatásukat. Az eladás 19094>еп vált befejezett ténnyé, amelyet a Ceglédi Hírlap az alábbi módon kommentált: „ ... magasabb, nemesebb indoknak kell a várost... vezetnie, nevezetesen a polgá224
